Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
82 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) sok lélekvesztő könyveket szülő világban, az Isteni tiszteletnek elő mozdítására, az erköltsnek jobbítására igyekszem”. Az erkölcsi célkitűzésen túl érdemes felfigyelnünk a „lélekvesztő könyvek” kifejezésre. A könyvkiadás növekvésében rejlő veszélyekre a beszédekben is tesz utalást. Böjt ötödik beszédében a paráznaság, a pajzán erkölcsök ellen emel szót. Majd kifakad: „Oh Keresztények! Ha mi is így elragadtatván lélekben, keresztül fúrhatnánk némelly házaknak falain, némelly ládáknak oldalain, némelly könyvtartó almáriumoknak ajtain, látnánk sok utálatosságokat. Látnánk ama falak között olyan tselekedeteket, mellyet kimondani szégyen, tselekedni utállatosság. Látnánk ám ládákban olly kifejezésekkel irt leveleket, hogy majd nem a tenta is amellyel írattak elszégyenli magát, és veres színre változik. Szemlélnénk amott ollyan rajzolványokat, mellyek a szemtelen képzelődésnek otsmány fajzattyai, annak aki irta, s annak aki tartya, megvesztegettetett szívét tzégérezik, a nézőknek nyilván való botránkozásokra szolgálnak. Találnánk ama könyv tartó szekrényekben ollyan könyveket, mellyek a tisztáta- lanság motsárjában heverő két lábú barmoktól írattak azért, hogy sok ártadan szíveket megvesztegessenek.” (T.D.IV/448-449.) A kor körülményeit ismerve valószínűleg nem csupán a hagyományosan rossz erkölcsűnek titulált szerzők könyveire utalhat a prédikátor, hanem joggal feltételezhetjük, hogy gondolhatott a 18. század közepétől megszaporodó ponyvákra. Ugyancsak értékes információt rejtenek magukban az egyes kötetek megjelenési körülményei. A 17-18. században tevékenykedő egyházi írók gyűjteményeiket világi mecénás segítségével — az érsek Pázmány ebben a tekintetben is kivételt jelent —, egyházi és világi célra egyaránt használt nyomdákban jelentették meg. A minorita szerzetes korára a világi támogatás háttérbe szorult. Ennek magyarázata két tényben lelhető fel. Egyrészt a nyomdák fenntartásának elérhetőbbé válása arra serkentette az egyházakat, hogy igyekezzenek maguk számára biztosítani a technikai feltételeket.8 Másrészt az irodalmi élet erőteljes elvilágiasodásával a hitszónoklat fokozatosan kikerült az érdeklődés homlokteréből. Az irodalom laicizálódásával a mecénási kör elpártolt az egyházi írói rétegtől, amely folyamat azonban természetesen nem ekvivalens a vallásosság és a hitélet intenzitásának csökkenésével. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy prédikációnak mint szépprózai műfajnak mozgástere nagymértékben korlátozódptt a 19. század fordulójára. Am elgondolkoztató, hogy ennek ellenére, sőt talán pont ezért, egy-egy nagy hírű igehirdetőnek az olvasottsága, közvetlen és köz8 Egerben a későbbi érsek, Barkóczy Ferenc védnöksége alatt 1756-ban állítottak fel nyomdát. Ezt a püspöki székben őt követő Eszterházy Károly vette egyházi kezelésbe. A nyomda történetének első évtizedeiről: V. ECSEDY JUDIT: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473-1800. Bp., 1999. 187-192. p.
