Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)

Eliana Magnani: Szerzetesi és hatalmi hálózatok

53

felében, miután szövetségre léptek a Nizza-Orange-i családdal Amance és Laugier Roux de Nice házassága révén.

Odiló saint-gilles-i apát, a célból, hogy megakadályozza az apátságot fenyegető lépéseket, elutazott Apt-ba, ahol Alfant püspök támogatásával sikerült elismertetnie jogait Saint-Eusébe felett.55 Saint-Eusébe tehát alapvető eleme volt a Castellane-k politikájának, amennyiben lehetővé tette a család számára, hogy szorosabbra fonva kapcsolataikat egy-egy tekintélyes apátsággal, megerősítsék szövetségesi kapcsolataikat.

Saint-Gilles apátsága számára Saint-Eusébe átadása az első lépése vagy a következménye lehetett annak, hogy az apátság megvetette lábát a Rhone bal partján, Provence-ban, Apt vidékén és máshol — amint az néhány adománytételi jegyzőkönyv másolatából,56 de különösen a II. Ince pápa 1132-es bullájában felsorolt alárendelt intézmények sorából kiolvasható.57 Ha ezeket hozzászámítjuk a közvedenül a Saint-Eusébe-nek alárendelt egyházakhoz, akkor egy elég sűrű hálózat rajzolódik ki Felső- Provence-ban. Minden bizonnyal ennek a kisugárzásnak köszönhető, hogy a 12. század közepén egy saint-gilles-i szerzetes, Rajmund lett az apt-i püspök (1145-1152).58

Somogyvár és Szent Egyed kultuszának elterjedése

Somogyvár esetében más a helyzet. A somogyvári alapítás körülményeit a közelmúltban Kiss Gergely tárta fel.59 Az alapítás lehetőséget adott I. László királynak, hogy rendezze azt a vitát a Szentszékkel, amely a király horvátországi hadjárata miatt támadt; ezzel magyarázható a pápai legátus, Teuzo jelenléte az alapításnál. A király teljességgel megőrizte kegyúri jogát a királyi apátság felett, először itt is temették el (földi maradványai csak később kerültek át a nagyváradi székesegyházba). A király egyúttal a mindenkori somogyvári apátot a saint-gilles-i apátnak rendelte alá. Az uralkodó számára egy olyan apátság kiválasztása, amely régóta közvedenül Róma alá tartozott, lehetőséget adott a további közeledésre a pápasághoz. Egyúttal egy olyan monostorral létesített kapcsolatot, amelyet jól ismert a

55 Alfant püspök egyébként szerepel a saint-gilles-i nekcrologiumban. WINZER, 1988. 290. p.

56 BNF, nouv. acq. fran9. p. 156-157 (1038), 168 et 169 (v. 1080); BNF, Collection Languedoc, Bénédictins, vol. 41, f°100r° (ind. GC, t. VT, c. 483) (1044).

57 BNF, lat. 11018 f° 54r°-57v.

58 WINZER, 1988. 291-292. p.

59 KISS, G.: La fondation de l’abbaye bénédictine de Somogyvár. In: Les Hongrois et PEurope: Conquéte et intégration, Textes réunis par S. CSERNUS et K. KOROMPAY. Paris-Szeged, 1999. 327-341. p. (Köszönettel tartozom a szerzőnek, hogy még megjelenés előtt rendelkezésemre bocsátotta a cikket. Továbbiakban. KISS, 1999.) A Somogyvári és Saint-Gilles-t érintő forrásokra Id. Diplomata LTungariae Antiquissima accedunt epistolae et acta ad historiam Hungáriáé pertinentia ab anno 1000 usque ad annum 1131 edendo peri praefuit Georgius GYÖRFFY. Budapestini, 1992. 1, n° 87, 88, 89, 90, 109, etc. (továbbiakban: DHA). Az idézett cikk magyar nyelven is megjelent: KISS Gergely: A somogyvári apátság alapítása és francia kapcsolatai. In: Egybá^történeti Szemle, 2000. 43-61. p. [A fordító megjegyzése.]