Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - A "KATEDRÁRÓL" - Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez
212 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) Horthy elkísérte a katolikus templomba, de be nem ment, hanem kívül megvárta őket, ugyanakkor a portugáliai Estorilban az egykori kormányzó és unokája a kálvinista anglikán templomba járt istentiszteletre. Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatát ambivalencia jellemezte. Az 1918-19. évi forradalmakra nem volt adható más politikai válasz, csak a konzervatív — keresztény nemzeti — fordulat, amelynek ideológiája a történelmi keresztény egyházak valláserkölcsi és szociális tanításának integrálásával jött létre, s első megfogalmazói is sok számmal kötődtek a katolicizmushoz. így a katolikus egyház és a kormányzó kapcsolatrendszerében az együttműködés szándéka dominált, azt a kölcsönös elfogadás és az egymással vállalt szolidaritás határozta meg. Ez a kényszerű kooperáció azonban korántsem volt súrlódásmentes. A legnagyobb konfliktus a katolikus felső klérus hagyományos — és történelmi kontextusában érthető — Habsburg-barátsága és protestánsellenessége volt. A főpapok többsége az egész Horthy-korszakban gyanakvással, idegenkedve tekintett a református államfőre és ezzel párhuzamosan (egyház)poütikai befolyásáért aggódva féltékenyen nézett a protestáns püspökökre. A jó együttműködés és a viszonzott támogatás ellenére a katolikus egyház hivatalosan expressis verbis soha nem legitimálta Horthy hatalmát. A püspöki kar a korszak elején — Prohászka Ottokár és Zadravecz István kivételével — a Habsburg dinaszda visszatérésében reménykedett és támogatta is az erre irányuló törekvéseket. De a katolikus főpapok a harmincas-negyvenes években is távolságtartással nézték a kormányzó jogkörbővítési és dinasztiaalapítási kísérleteit.12 Ennek ellenére az állam pénzügyi és infrastrukturális támogatása, valamint keresztény nemzeti ideológia térhódítása eredményeként megindult „katolikus reneszánszt” — a papság és a szerzetesség létszámának gyarapodását és az egyház társadalmi és politikai befolyásának növekedését — örömmel fogadta a katolikus egyházi elit. Horthy és a katolicizmus kapcsolatát tehát a konfesszionális és történelmi háttérbe ágyazott konfliktusháló, valamint a jól felfogott politikai érdekek mentén kialakult — ugyanakkor kétségtelenül ideológiai értékeken alapuló — szolidaritás határozta meg. '2 Vö. SERÉDI, 1990. 70-73.; 134-136. p.
