Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)

194

Egyház történeti Szemle VIII/2 (2007)

Borberekről per vim excludálni”,56 nekik sokkal inkább szabad volt ezt tenni. Őfensége tehát tartsa meg őket szabadságukban, hogy víg orcával szolgálhassanak neki, a pogány ellenség se használhassa ki a discordiát. Különben is, a pápistáknak juttatott hely egészen közeli, „csaknem egy útczája Váradnak”. A katolikusoknak juttatott adomány, amint fentebb már utaltak rá, az országgyűlési törvényekkel ellenkező, tehát érvénytelen. Fájlalják a pásztorukat ért vádakat is, Derecskéi ugyanis a béke és az egyetértés szerzője, nem a széthúzásé. Az uralkodónak tett esküjükből sem vezethető le, hogy vissza kell fogadniuk a pápistákat, maguk ugyanis úgy esküdtek, „hogy salva sit religio nostra”. Hogy Rudolf milyen rendet szab a kormányzásban, „azt ennek utána értjük meg, ezideig nem látta senki közzölünk” — zárul válaszuk.

Szuhai és Isthvánffi említett jelentésükben elsősorban Derecskéi Ambrust hibáztatják a történtekért: a nyughatatlan és kegyetlen természetű, lázadó férfiú ösztönözte elsősorban az embereket. Szamosközy erre külön kitér: tudja, hogy Rudolf biztosai mindenért a lelkészt vádolták, tehetséges szónok, a zavargás szítására mindig hajló nép az ö ösztönzésére serkent fel a szentély lerombolására. Derecskéi azonban, folytatja a történetíró, végül a gyanút teljesen elhárította magáról, nemhogy szerzője, még tudója sem volt a kezdődő tumultusnak.57

Szuhaiék felelőssé teszik a kapitányt is arról tájékoztatva Rudolfot, hogy Király csak szavakkal tiltotta a pusztítást, valójában azzal, hogy erőt nem alkalmazott, kedvezett annak. Ha így volt, ezzel Király György megsértette a még Ghiczi János kormányzótól 1588-ban kapott instrukcióját, amely egyebek közt megszabta: összeveszésnek, háborúskodásnak „minden ahhoz való méltó és illendő médiomokkal eleit vegye, sőt az kik megérdemlik azokat törvény szerint meg is büntesse.”58 A kapitány szerepét azonban nemcsak Szamosközy mutatta másként, Náprágyék jelentése is a katonákkal való ellentétéről tudósít.

Nekik maguknak, folytatják jelentésüket Szuhaiék, a követendő eljárást úgy kellett megválasztani, hogy ne adassék általa alkalom a Rudolf királytól való elpártolásra, amitől a Báthoryak factiója59 és a szomszédos

56 A lelkészek elűzése az 1594. évi gyilkosságokat követet birtokadományozások egyik velejárója. Gyalut például Náprágy kapta meg, Alvincz és Borberek 1594-ben meggyilkolt birtokosától, Tffju Jánostól a katolikus Jósika Istvánhoz került, Ld. POKOLY, 1904. 299. p. (Másfelől, amikor a váradiak e levelüket írják, Jósika már Rudolf foglya, három hónap múlva halott.)

57 Szamosközy. lib. II. 84. p.

58 KRUPPA, 2005. 959. p. Azt nem tudom, amikor visszavette Bocskaitól a kapitányságot, kapott-e Király újabb utasítást.

59 Egyrészt István, a volt fejedelem unokaöccse terveiről, másrészt András kardinális, a későbbi fejedelem, igényéről keringtek híresztelések. Bővebben ld. EOE. IV. köt. 22., 27., 37. p. stb.