Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)

190

Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007)

— utal a gyulafehérvári szégyenre is. Király Györgyre rápirít: „...ha mindnyájan oly vitéz emberek volnátok, azmint hitet tudtok igazgatni, eddig régen Konstantinápolytól is kiűztük volna az törököt.” A követekre még mindig haragszik: „Darabos Gáspárt és György deákot, az bestye áruló kurafiakat,39 kivond az lajstromból, mingyárt elűzd, Váradon ne hagyd őket lakni. Ha én szolgáim voltak az bestye kurafiak, szabott regulát énelőmbe ne hozzanak” — a princeps absolutus hangja. Aztán nyájasan a többiekhez fordul: „Ti pedig, kik jámbor és tős gyökeres nemes renden kívül valók vagytok, bírák, városbeliek és váradi főpolgárok, minden rendek: szántás, kapálás az ti dolgotok, nem hitigazgatás. Nem paraszt emberhez illik az hitigazgatás, sem vargához, sem szűcshöz, sem az protesta- tióval való fenyegetés egy pár, bestye, áruló kurafiához is. Valete.”40

Az államhatalom működésbe lép

Az erőszakos cselekedeteket végső fokon büntetni hivatott államhatalom gyorsan cselekedett, bizonyára azért is, mert a katolikus főhercegnő mögött a királyság egy püspöke és szintén katolikus nagybírája állt. Mária Krisztierna 1598. május 8-án kelt levelét Baranyai Decsi átírta a művébe.41 A princeps közli a váradiakkal, megtudta, hogy összeesküdtek a katolikusok ellen. Forrásai közül kettőt említ: Király kapitány levelét valamint néhány katolikus elbeszélését. A történtek rövid összefoglalása után a közbeszédre hivatkozva Derecskéi Ambrust nevezi meg a katonák és a polgárok fölbujtójaként. A császárnak is, neki is gondja lesz arra, hogy az istentelen összeesküvés szerzője „az állami törvények szerint, mint lázadó” elnyerje méltó büntetését. Elküldi hozzájuk követeit, addig is megparancsolja, hogy a katolikusokat engedjék vissza „eredeti helyükre”.

A követek személyét tekintve a bőség zavarával küszködni. Baranyai Decsi a levél idézése előtt megnevezte őket: a már említett Pezzen és Náprágy, valamint Keresztúri Kristóf (a főhercegnő udvarmestere). Szu- haiék május 24-én kelt jelentéséből úgy tudni, a vizsgálatra Pezzen, aki már Erdélyből visszatérőben volt, maga ajánlkozott. Végül azonban nem szakította meg útját, így ők maguk Náprágy és Keresztúri mellé harmadiknak Ravazdy György tanácsurat42 küldték. Róla Szamosközy nem tud,

39 Mivel éppen két küldöttet nevez meg a fejedelem, alkalmasint órájuk utalhatott az idézett jezsuita jelentés.

40 BUNYITAY, 2003. IV. köt. 70—71. p. Az 1597—1598. évi események megismeréséhez nem használható: CSERMÁK BÉLA: A református egyház Nagyváradon, 1557—1660. Nagyvárad, 1992. (2. kiadás) (Ahogyan például Zsigmond e levelét közli, az a Bevezetés a del finológiába tárgykörébe tartoznék.)

41 Baranyai Decsi. 385-386. p.

42 Szamosújvár kapitánya, amikor ott 1594-ben Báthory Boldizsárt megfojtják, azután Bocskai küldi a székelyek ellen („véres farsang”), akiknek végül Mihály vajda szolgáltatja ki a sellcnberki csata (1599) után.