Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"
178 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) 21-én készítette el értékelő jelentését „Rózsa Elemér és társai” ügyében.80 A dr. Fehér Gyula r. százados, fővizsgáló által jegyzett összefoglaló az ügy „jogi tanulságaira” is kitért: „Rózsa Elemér és társai ügye is megmutatta, hogyan kell értelmezni és alkalmazni a Btk-nak az összeesküvésre vonatkozó rendelkezését egy ilyen laza, formális szervezettel nem rendelkező csoport vonatkozásában. Mindenek előtt a tartalmi kérdések kiemelkedő fontosságát húzza alá. [sic!] Jogi elbírálás szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az adott csoportosulás programja, vagy célja alkalmas-e a népi demokratikus rendszer megdöntésére aláásására vagy gyengítésére, e cél érdekében fejtetnek-e ki tevékenységet, tapasztalható-e abban szervezetszerű, konspirativ együttműködés, a feladatkörök bizonyos megosztása. Amennyiben az adott csoportosulás ezeknek a feltételeknek megfelel, úgy összeesküvéssel állunk szemben, mint ahogy ez Rózsa és társai esetében is történt. Nem feltétel tehát a formális szervezet, sejt, tagság, alá-fölé rendeltségi viszony, stb. Az is közömbös, hogy a szervezetszerű államellenes tevékenység mellett milyen mértékben folytatnak egyéb, mint például adott esetben vallásterjesztési és rendi tevékenységet. Ez a tanulság azért is fontos, mert mindinkább általánossá válik, a Rózsáékhoz hasonló sajátos laza öss- zeesküvési forma. Ez nehezíti felismerhetőségüket, bonyolítja feldolgozásukat és vizsgálatukat. Ez a szervezési mód számukra azért is előnyös, mert a felelősség alól számos kibúvási lehetőséget is rejt magában. Ezekkel a lehetőségekkel a terheltek mind a vizsgálat, mind pedig a későbbiek során ’védekezés’ címén bőségesen élnek is.” 6.3. Az ítélet A Budapesti Fővárosi Bíróságon megtartott ún. „dupla nullás” perben 1965. június 30-án hirdetett ítéletet dr. Bimbó István tanácselnök. „A Bíróság a büntetés mértékének megállapításánál mindenekelőtt a vádlottak személyében rejlő fokozott társadalmi veszélyességet tette vizsgálat tárgyává.” A vádlottak és védőik védekezését elutasítva a Fővárosi Főügyészség vádiratával egyezően P. Rózsa Elemért és P. Dombi Józsefet a Btk. 116. §. 1. bekezdésében foglalt „összeesküvés vezetése” bűntette miatt 8, illetve 4 évi szabadságvesztésre; P. Bálint Józsefet, P. Takács Sándort, P. Mócsy Imrét és P. Vácz Jenőt a Btk. 117. § 1. bekezdésében foglalt „összeesküvésben való részvétel bűntettében”: 5, 4 és fél, 4, illetve 3 évi szabadságvesztésre ítélte.81 al> Uo. 120-163. p. al Rózsa Elemér és társai. BEL. XXV.4,a. 9828/1965. ítélet.
