Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"

A jezuiták 1965-ös „Világszolidarízmus“ pere

171

hány pontja, jelesül az „elit-teória”, mint az ötvenes évek katakombaegy- ház-tervezetének aktualizált továbbélése és megvalósulása funkcionált; a külföldi kapcsolatok révén pedig az egész ügyet a nemzetközi „klerikális reakció” korabeli működésébe lehetett illeszteni.* 65

Az ügyről készült belügyi tanulmány, a külföldön élő rendtársakkal kialakított nexust, a „Világszolidarizmus” nemzetközi „eszkalációja” érdekében kifejtett tevékenységként értékelte:

„Rózsa Elemér és Bálint József elhatározták, hogy ellenséges tevékenységüket külföld felé is kiterjesztik. Rózsa 1962-ben és 1964-ben az NDK-ban járt, ahol felvette a kapcsolatot Drezdában és Berlinben élő rendtársaival. Ez alkalommal Rózsa kérte Georg Kappel [helyesen: Georg Conrad — B.G.] drezdai jezsuita házfőnököt, hogy továbbítsák azon kérelmét a Vatikán felé, miszerint küldjenek Magyarországra, hozzá egy vizitátort, aki értékelné illegális tevékenységüket és biztosítaná a Vatikán támogatását részükre.66 Jelszóban állapodtak

ció alapvetően, mintegy axióma határozta meg az operatív feldolgozó munkát. HOLLÓS ERVIN: Kik voltak? Mit akartak? Bp., 1967.

65 A „klerikális reakció” nemzetek fölötti kapcsolatrendszerével szemben a szocialista országok állambiztonsági szerveinek intemacionáléja igyekezett felvenni a versenyt. „A feldolgozó munkát eredményesen segítette a kooperáció más szocialista országok állambiztonsági szerveivel. [...] Az operatív eszközök kombinált alkalmazása révén általában jó előre tudomásra jutott a célszemélyek tervezett kiutazása, vagy személyek hozzájuk valé) érkezése. Kezdettől fogva koordinálták a munkát ezen országok állambiztonsági szerveivel. A német állambiztonsági szervek minden esetben készséggel adtak támogatást és az ő révükön a realizálás idejére Rózsáék német (nyugatnémet is) vonatkozású kapcsolatai nagyrészt tisztázva lettek. A kooperáció a felsorolt országok állambiztonsági szerveivel szorosabbá vált a realizálást közvetlenül megelőző időszakban és az üzenetküldéseken túl, személyes tárgyalások útján is koordinálták munkájukat.” CSILLAG-TÓTH, 1965. 29. p. A témáról ld. még: SZABÓ CSABA — SOÓS VIKTOR Attila: „Világosság”. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen. Bp., 2006.

66 Rózsa Elemér 1962 júliusában kereste fel Georg Conradot a jezsuiták drezdai rendházának házfőnökét. Rózsa P. Kollár Ferenc provinciálisi kinevezésének jogszerűségével kapcsolatos kételyei tisztázása érdekében arra kérte Conradot, hogy a nyugatnémet provinciálison keresztül járjon közbe, hogy a rendi központ ez ügyben küldjön vizitátort Magyarországra. (Georg Conrad tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1965. február 10. Drezda. ÁBTL. 3.1.9. V-151900/8. 13-16. p.) „P. Kollár 1956 januárjában a belga követségen keresztül azt jelentette Rómának, hogy átvette a provincia vezetését »quia e consultoribus solus liber remansi« [vagyis »a tanácsosok közül én egyedül maradtam szabadon«). Erre — jóval később — Rómából az a válasz érkezett, hogy az legyen az e- löljáró, aki eddig volt.” Kollárban még ezek után is volt némi bizonytalanság, és véglegesen csak akkor oszlott el benne, amikor P. Tamás 1972-ben először mehetett Rómába, nem utolsósorban az ügy tisztázására. Ott az akkori német asszisztens, P. Schasching, meghallgatva P. Tamás referátumát, érvényesnek ismerte el P. Kollár kinevezését. Amikor aztán P. Kollár 1977 októberében Rómában járt, nem is merült fel a kérdés, hogy ő-e a magyar jezsuiták provinciálisa, sőt még ebben a minőségben VI. Pál pápa is külön kihallgatáson fogadta őt.” PÁLOS, 1992. 85. p.