Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Jaross Béla a békemozgalom éveiben

148

Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007)

járni, tribünökön parádézni”. Nem tájékozódott a közösségről, a reprezentáns személyekről, hivatalos fogadó órákat vezetett be, ócsárolta elődjét. Amikor egyik alkalommal beteghez hívták, nem tudta letenni az épp olvasott regényt („ponyvát”), s csak másnap ment el, amikorra a beteg meghalt. „Annyi nyilvános gixer után szabad a kérdés: miféle kormányzat az, amely azt ítélte róla, hogy M[aros]V[ásár]helyre való? Vagy amelynek vigilanciája mellett — már 18 hónapja — még mindig itt lehet. — Oroszlán és szamár meséje megismétlődik rajta, áld »teljhatalommal« küldetett ide és teljes lelkipásztori tudatlansággal mutatkozott be már az első beszédében. Ml áll fenn a 2 eshetőség közül: Öt félreismerték-e 19 éves papi pályáján? Vagy ő neki sikerült félrevezetni 19 évi következetességgel az Ordinariá[tus]t? Miért ismerte fel M[aros]v[ásár]h[e]ly már az első hetekben s azután folytonos bemutatkozásán, hogy hazug, üres, rágalmazó üzletember? [...] Az [Acták] bizonyítják, hogy következetesen félrevezette az Ordináriátust. Ebben nem lehet menteni, mert tájékozódhatott volna! Belevitte ezt botrányosan felületes intézkedésekbe. »Ökör a kertben« Nagy az Isten állatkertje! — Szégyen.”

Összegzés helyett egy levél részleteit idézném, amelyet Budapestről az egyik marosvásárhelyi tanácsosnak, Kovács Eleknek küldött Csiszár Lajos építészmérnök, presbiter 1954. június 14-én:

„Tegnap vasárnap lévén, egy igazi régi, vásárhelyi családnál voltunk hivatalosak [...] Természetesen a legfrissebb hazai hírek kerültek elő, s az én szomorodott lelkemből mindjárt a mi aranyszájú, kedves apátplébánosunk meggyalázott személye került nagy részvéttel és még nagyobb szeretet és tisztelettel, de fájdalommal és megütközéssel a beszéd tárgyává. A sóhajok csak úgy röpködtek, hogy mit akarnak azzal a drága Jaross Béla apátplébánossal? [...] Azt mondá az egyik góbé testvér: »Soha sem felejtem, amikor az Apát úr magyar vonatkozású beszédében a többségi uralom embereit olyannak minősítette, akik velünk szemben az évezredes római módot alkalmazzák, homlokunkra sütve a tüzes vas bélyegét.« [...] Ily magyar kisebbségi életben volt Jaross Béla romjai] katjolikus] apátplébános, aki nem csak saját híveit fogta össze és pasztorálta, hanem az összes vásárhelyi magyarokat, keresztényeket és még izraelitákat is, akik magukat magyarnak vallották. Építette a lelkeket, szeretetet, jóságot hirdetett. Összetartást. Nem is hittük, hogy mily nagy volt akkor — hajdan, az ottani magyarság! Na és mi lesz akkor, ha ez a marakodás célt ér? Ha elkedvetlenítik [...] s ott hagyja a székely fővárost? Keresztényi szent örömmel fogja a tjisztelt] plébános úr az Oltári Szentséget a kezébe venni? Láttam még a nyilas fordulat idején ezt a habzó szájat! Bőgött, ordított. A kurta intelligenciájával azt hitte, hogy a Paradicsomba került [...] Fáj, elkeserít ez a viszály. Mivé fog elfajulni? Lesz-e olyan székely vér, mint amit rajzol Tamási Áron rjómai] katjolikus] író a