Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Jaross Béla a békemozgalom éveiben

136 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) lenne az „új” kerület 24 plébániája.32 Mire viszont Jaross Béla a saját ja­vaslatával elkészült volna, már március 2-án a Kultuszminisztérium 4463. számú iratával jóváhagyta az esperességek beosztását az új tartományi és rajonbeosztásnak megfelelően. Jakab Antal kénytelen volt ezt elfogadva körlevélben közölni az új adminisztratív határokat, amelyek 1951. júliusá­tól léptek érvénybe. A marosvásárhelyi esperességhez került ennek megfe­lelően a dicsőszentmártoni, erdöszentgyörgyi, marosludasi és marosvá­sárhelyi rajonok összes plébániája.33 Az esperesség vezetője egyelőre még Jaross Béla maradhatott, viszont címeiből — p[á]p[ai] prelátus, apát, főesperes, marosvásárhelyi plébános — eltűnik a főesperes megnevezés. Ennek a jelentősége az, hogy Márton Áronnak a fentiekben ismertetett 1947-es titkos rendelete szerint a püspök akadályoztatása esetén a főesperes irányításának tartóznak engedelmességhez a kerület lelkipász­torkodó és tanító klerikusai. Hogy még egyértelműbb legyen Márton Áron rendeletének az ellensúlyozása, a kerület szó használatát is beszünte­tik. Az esperesi hivatalok címe: „Nagyontisztelendő Esperesi Hivatal /Protopopiatul Romjano] Catfolic]/ Kerület szó helyett ezentúl Esperes­ség használandó.” Az adminisztratív átszervezést követően sor került Jakab Antal letar­tóztatására is, 1951. augusztus 24-án. Jakab Antal letartóztatása után kez­dődtek a joghatósági problémák az egyházmegyében. A titkos ordináriu- sok kijelölésének formája közismert volt, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a jurisdikciót átvevő ordináriusnak titokban kell-e marad­nia, vagy pedig fel kell fednie magát, vagyis jelentkeznie kell-e a székeskáptalan előtt. A kutatások34 és a kortárs visszaemlékezések35 azt emelik ki, hogy az ordinárius titokban kell maradnia, éppen azért, hogy az államhatalom szervei ne tudják letartóztatni.36 A letartóztatott ordinárius ugyanis azonnal elveszíti a joghatóságát. Tény az, hogy 1952-1955 között Gyulafehérvárról az egyházmegyét vezető, magát általános helynöknek tituláló Adorján Károly nem rendelkezett joghatósággal, viszont szolgailag eleget tett a Kultuszminisztérium utasításainak. A kérdés fontossága miatt ezt a problematikát részletesebben szükséges megvizsgálni. Előbb a tény­leges joghatósággal rendelkező titkos ordináriusok sorát fogjuk ismertetni, majd bemutatjuk, hogy hogyan próbálták elismertetni Adorján Károly joghatóságát. 32 mfT>, Pfi. 1950 — 303/1951. Jaross Béla javaslatai az új esperességek beosztására. Marosvásárhely, 1951. március 5. 33 MFP, Pfi. 1951 — 2. 363/1951. Jakab Antal körlevelei és rendeletéi. Gyulafehérvár, 1951. június 12. 34 Marton József személyes kutatásai alapján vázoljuk a tényleges titkos ordináriusok sorát és életrajzi adataikat az alábbiakban: Marton-Jakabffy, 1999. 117-120. p. 35 LÉSTYÁN, 2007. 6-8. p. 36 Már csak a titkos ordinárius megnevezés egyértelműen jelzi, hogy a titokban kellett tevékenykedjen.

Next

/
Thumbnails
Contents