Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hollósi Gábor: A debreceni Jog- és Államtudományi Kar Egyházjogi Tanszékének története (1914-1949)
114 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) töndíjtanácsnak, a kari tandíjkedvezményi bizottságnak és a felvidéki tanulmányi kedvezményi bizottságnak. Dékánná az 1914/15., az 1919/20., az 1932/33. és az 1942/43., rektorrá az 1930/31. tanévre választották meg.3 1944 szeptember végén 70 éves korára tekintettel nyugdíjazását kérte, ám első kérelme valószínűleg a kari adminisztráció hibájából saját postája közé keveredett, a másodikkal kapcsolatban pedig várakozásra hívta fel a miniszter addig, amíg az egyetemi ügyek általános rendezése során lehetőség nyílik arra, hogy azt hivatalos úton terjessze be.4 Talán épp ez volt a szerencse. „[1944] október 6-án Szontagh Vilmos dékánunk arra kért, hogy mivel neki a rectorral együtt hivatalosan Budapestre kell utaznia, távolléte alatt, a prodékán sem lévén itthon, mint a kar legrégebben szolgáló tagja, a szabályok értelmében vegyem át a dékáni feladatok végzését; ezt készséggel megígértem neki [...]. Október 8-án magam maradtam itt a jog kar tagjai közül és ha én is nyugdíjasnak minősülök, a kar működésében megszakadás állott volna be [...]. Amikor a vörös haderő bevonulása után a közvetlenül fejünk felett folyó ágyúzás csönde- sedett [...], azonnal előterjesztést tettem a rectorhoz aziránt, hogy a jogi kar működését [is] valami módon kezdjük meg. [...] Csak a jogi karon nem volt rajtam kívül senki, aki [...] az előadások ellátására jogosult lett volna; sőt a jogi képzettséget kívánó hivatalok, bíróságok és az ügyvédi kar nagy részének távozása miatt külső kisegítők felkeresése is nagy nehézségekbe ütközött. Több irányú tájékozódás után a legszükségesebb, nevezetesen a vizsgálatok megtarthatásához kívánt előadásokról [...] gondoskodtam. A munka megkezdésének azonban voltak nevezetes akadályai. A megszálló haderő parancsnoksága nem sietett kiadni az engedélyt [...]. A magunk helyiségeinek elfoglalására nem lehetett gondolnom. A második emeleti helyiségek általában annyira megrongálódtak, hogy azoknak használhatóvá tételét a félévre sem remélhetem. Nagyon szomorú, hogy a szemináriumi helyiségek sem hasznavehetők. Az ablak mindenütt betördelt, az ajtók mindenütt felszakítva, a nyugat felé néző helyiségekben a falat is lebontotta az ágyúzás. [...] Szél fújta, eső csapta, hó borította, sáros csizma taposta a drága könyveket és búto3 Sz. Kun fontosabb pozíciói az egyetemen kívül: az Országgyűlés felsőházának rendes tagja, választott igazgatósági tag az Alföldi Takarékpénztár Debrecen R.T.-nél, a debreceni ref. egyházmegye gondnoka. — A kormányzótól az egyetemi oktatás terén, továbbá az egyetem elhelyezésével és berendezésével kapcsolatban kifejtett tevékenységért II. osztályú Magyar Erdemkeresztet, majd koronás ezüst érdemkeresztet kapott. 4 55.009/1945. VKM. (gr. Teleki Géza): Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBML.) VIII. 7/A. (= A Jog- és Államtudományi Kar jegyzőkönyvei) '45.1. rendes kari tanácsülés (továbbiakban: r. ü.) (ápr. 11.) 1/1.
