Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete József: A szervita rend története Makón
102 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) pillanatban még nem látom világosan, miképpen lehetne ott a kiküldendő rendtagok existentiáját biztosítani, miért is arra kérem Főtisztelendőségedet, hogy a letelepedés rendi feltételeit minden tekintetben körvonalazni [...] szíveskedjék. De mielőtt most bekívánt javaslatát kézhez venném, már előzetesen érdeklődnöm kell: vajon van-e a rendnek annyi, a magyar nyelvet kifogástalanul bíró tagja, hogy a makói ház felállítása és a mindenkori utánpótlás biztosítása nem fog akadályokba ütközni, mivel tudniuk kell, hogy a kb. 36 000 lakost számláló Makón másként, mint kifogástalan magyarsággal nem lehet boldogulni. [...] mert a többségében protestáns vallású lakosság erre a körülményre rendkívül felfigyel.”12 A rendtagok többsége ekkor már magyar volt, mégis élt az a beidegződés, hogy a szerviták többségében idegen ajkú szerzetesek. A tartományfőnök (rector provinciális1’) 1939. július 31-én válaszolt, és előterjesztette javaslatát. „Hajlandók vagyunk a Szent Gellért Kon- viktus épületében lévő úgynevezett püspöki kápolna lelkészi teendőit ellátni, amely állana a szentmisemondáson kívül a hívek gyóntatásában, vasárnaponkénti szentbeszéd tartásában, továbbá a Szent István kórház betegeinek lelki gondozásában (szentmisemondás, betegellátás, nővérek lelki gondozása). Emellett teendőink közé sorozandónak véljük a hitoktatásban való részvételt (kereskedelmi iskola, polgári iskola), nemkülönben a Szent Gellért Konvik- tusban a tanuló ifjúság tanulmányi irányításában és felügyeletében való részvételt.”14 Az ellenszolgáltatás igénye a következő volt: a kórháztól kiutalandó lelkész járandósága, 75 pengő havonta. A polgári iskola és a felsőkereskedelmi iskola katolikus tanulói hitoktatása utáni, az intézettől kiutalt szokott tiszteletdíjak kb. évi 900 pengő, továbbá a konviktusban kifejtendő nevelői működésért az intézetben lakás és teljes ellátás. A tartományfőnök kifejti még azt a reményét, hogy a fent említett feladatokon túl a rend tagjai bekapcsolódnak majd Makó város és környékének lelkipásztori gondozásába, nevelésébe és oktatásába. A nyelvi problémákkal kapcsolatban ugyancsak ezen levelében 12 ERL. Személyi karton. A Csanádi püspök 1633/1939. sz. levele Marchi M. Cyrillnek. Szeged 1939. június 20. 13 1947. május 16-án lett a magyar tartomány teljesen önálló, ezért nem provinciális, csak rector provinciális irányította a rendet, mert a provinciális Bécsben volt. A magyar tartomány részleges önállóságot élvezett. IJ URL. Személyi karton. Marchi M. Cyrill 133/1939. sz. levele. Budapest, 1939. június 31.
