Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
34 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) nemzetiségi kívánalmakkal is, de ezek egészen az I. világháború végéig nem terjedtek túl az anyanyelv ápolásán. így érthetően 1918-ban is őket találjuk a szlovén törekvések élén, a szlovén nemzeti mozgalom fő vezetője Klekl József nyugalmazott cserencsóci plébános volt.191 Kiéld és pap barátai — Kühar József, Basa István, Csárics József, Szarkovics József — voltak azok, akik 1919. január 14-én kidolgoztak egy egységes autonómia-tervezetet a területre vonatkozóan. Ennek legfontosabb jellemvonása, hogy valamennyi, a Rába és a Mura mentén élő szlovén egyesítését tűzte ki célul egy autonómia keretében, Muraszombat központtal, Magyarország vagy a későbbi Jugoszlávia fennhatósága alatt. Elképzelésük szerint a Slovensko Krajna minden autonómiai kérdést saját intézményeiben kezelne, az anyaországgal közös ügyeket pedig közös szervek bonyolítanák. A tervezet különlegessége az, hogy a reális egyház- politikai kívánalmak mellett — a vallásos oktatást nem szabad kizárni az iskolákból, az egyházi javak nem sajátíthatók ki, az autonómia vallásalapjából új szlovén plébániát kell létrehozni Alsólendván, szlovén káplánokat kell helyezni a magyar plébániákra, a helyi plébániáknak földet kell biztosítani — olyan anakronisztikus követelésekkel is fellépett, amelyek visszamutattak az előző századba, az egyháznak állami jogokat átadva. Ezek voltak: az összes állami iskolát egyházi tulajdonban kell adni és meg kell szűntetni a polgári házasságkötést.192 Göncz László szerint az ezt az autonómia-tervezetet megszerkesztő papokban nem lehetett túl erős a szándék a Jugoszláviához való csatlakozás tekintetében, hiszen első változatban Magyarországon belül képzelték el népük jövőjét. A tervet kidolgozó zalai szlovén papok felkérték a Vas vármegyei szlovén papságot is, hogy támogassák elképzeléseiket, de nem sikerült túl nagy támogatást szerezniük körükben, állítólag csak heten csatlakoztak hozzájuk.193 Az autonómia-tervezet egyházi vonatkozásai a katolikus egyházi vezetők figyelmét is felkeltette. Mikes püspök február elején a Vendvidékre utazott, ahol több plébániát is meg akart látogatni. Ez azonban nem keltett valami nagy lelkesedést. Bár a lakosság egy része úgy nyilatkozott, hogy Magyarország keretein belül akar maradni, és csak anyanyelvűk oktatását kérték az elemi iskolák első négy osztályában, azonban az egyes helyeken, Belatincon és Bántornyán a plébánosok, tartva az esedeges inzultusoktól a hívek jugoszláv szimpátiája miatt, arra kérték a püspököt, hogy látogatását ne ejtse meg.194 191 FüJS, 2000. 75-76. p.; KŐVÁGÓ LÁSZLÓ: A magyarországi délszlávok 1918-1919-ben. Bp., 1964. (továbbiakban: KŐVÁGÓ, 1964.) 40-47. p.; SALACZ, 1974. 135-136. p. 192 ZSIGA TIBOR: Muravidéktől Trianonig. Lendva, 1996. (továbbiakban: ZSIGA, 1996.) 59. p. 193 GÖNCZ LÁSZLÓ: Sajátos események a Mura mentén 1919-ben. In: A Mura-mente és a trianoni békeszerződés. Szerk.: GÖNCZ LÁSZLÓ. Lendva, 2000. (továbbiakban: GÖNCZ, 2000.) 38-39. p.; ZSIGA, 1996. 58-60. p.; KŐVÁGÓ, 1964. 144-145. p. 194 GÖNCZ, 2000. 39. p.; ZSIGA, 1996. 60. p.
