Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: A 18. századi erdélyi református zsinatok a Bod-kéziratban
82 Egyház történ e ti Szemle VIII/2 (2007) szabályozta, megerősítve a kánonokba lefektetett korábbi rendet. A 2. végzés előírja, hogy iskolamestereket csak akkor szenteljenek lelkésszé, ha meghívták őket a gyülekezetekbe. Miért hozatott az 1. végzés? A világi elem bevonult az egyházközség kormányzatába, de egyelőre nem presbitérium név alatt, hanem egyházközségi consistorium vagy választott emberek címén. Ez sok tekintetben nem az a presbitérium, amit Vajdaszen- tiváni János esperes megszervezett Vámosgálfalván és a küküllői egyházmegye valamennyi egyházközségében.56 Ez az egyházközségi consistorium, melynek vezetője és összehívója az egyházközség kurátora (gondnoka) és tagjai voltak még az egyházfik. A Főkonzisztórium kérésére szerveződtek meg. A lelkész szinte kívül állott azon és az egyházmegyei kurátorok közvetítésével szívesen vállalkozott arra, hogy a Főkonzisztóriummal lépjen kapcsolatba, kérve annak segítségét. Mindez az egyházmegyei és generális egyházi fórumok kikerülését eredményezte. A zsinat és az egyházmegyei vezetőség mindig résen kellett, hogy álljon, hogy az ilyen törekvéseknek ellenálljon. Amint a generális eklézsia fölé kerekedett a Főkonzisztórium, úgy az egyházközségi tanács is a lelkész fölé igyekezett emelkedni és az egyházmegyei kormányzat alól próbálta magát függetleníteni. Kezdetben csak a vagyoni ügyek intézésénél nyilvánult meg ez a törekvése, a továbbiakban pedig egyre inkább az egyházi fegyelmezésre, a kulcsok hatalmára is rátette a kezét. A kurátorok gyakorolni kezdték azt az egyház fegyelmet, mely voltaképpen nem is a lelkészé, hanem az esperesé volt, és amelyet többnyire a vizitáció alkalmával gyakorol. Az ótordai egyháztanács a zsinattól kérte a felhatalmazást az egyházfegyelem gyakorlására. A zsinat határozottan elutasította a kérést. Az 1748. évi zsinat A zsinat július 23-án ülésezett Etéden, Deáki Filep József püspök elnökletével. Fő tárgya — a lelkészszentelésen kívül — a Főkonzisztóriumnak hozmaga szolgainak adatott kulcsokat a Misztériumnak kezéből ki akarják venni, ki is vették némclly ekklésiákban úgyhogy már ő kegyelmek magoktól excommunicalnak, sol- valnak, köt-oldnak, mclly mind a Szentírásnak mind a Kánonoknak dispensatioja ellen vagyon. Azért a Szent Generalis Synodus serio adhortalja minden ckklésiaknak Curato- rit és Consistoriumit, bogy a Krisztusnak parantsolatja és a canonink ellen amit az Úr Jesus a maga szolgaira bízott abban magokat ne avassák meggondolván azt amit Szent Pál mond kiki a mtily hivatalban állíttatott abban maradjon. Külömben ha valamclly ekklesia ebben impingal kemény büntetését a Szent Synodus Generálisnak kétség kívül megérzi. Oskola Mesterek ordinátiojokról. Nem Ítéli a Szent Generális rendes és helyes dolognak, hogy az oskola mesterek időnap előtt ordináltassanak bizonyos okokra nézve míg bizonyos vocatiojok valamclly ekklesiába ő kegyelmeknek nem adatik, hanem várjanak Istentől, akkor osztán ő kegyelmeknek valamclly ckklcsiaba vocatiot parant- sol.” BŐD: Consistorialia... LX. 1747. évi zsinat. 56 Illyés. 235. p.
