Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Pénzes Tiborc Szabolcs: Petrőczi Éva: Puritánia
Recenzió 237 szolút hatalmához képest relativizálták, ám a hatalomgyakorlók számára I. Károly kivégzése örökké intő példa maradt. Luffy Katalin emlíd egy tanulmányában Szathmári Baka Péter Vásárhelyi Péter felett mondott gyászbeszédét: „Itt az 1567-es tordai ország- gyűlésen elfogadott II. Helvét Hitvallással bizonyítja be, hogy a puritánok ehhez képest semmi újat nem mondanak, elképzeléseik semmiben sem ütköznek a reformáció alapiratával. Ennek bizonyítására a temetési szituációt használja fel, ami éppen azért válhat lehetségessé, mert a puritánusnak csúfolt Vásárhelyi Pétert így védheti meg. Természetesen kitágítja a partikuláris esemény kereteit, az elhunyt védelmére és laudááójára beállított beszéd valójában sok helyt erőteljes polémiával átszőve, a puritánus mozgalom lényegét boncolgatja.”4 Ez a megállapítás egyúttal átvezet bennünket a Petrőczi Éva által bevezetett „double talk”, kettős értelmű beszéd fogalmának magyarázatához is. Vásárhelyi temetésén Szathmári Baka, nyilván a nyitott szívű és fülű hallgatóság befogadó készségére alapozva, a szokásos temetési beszédeken túlmutató, tágabb értelmű szónoklatot tartott. Ezzel szemben Keresztúri Pál Rákóczi Zsig- mond 1647-es nagyváradi keresztelőjén a vájt fülekre alapozva jó néhány kettős értelmű mondatot szőtt prédikációjába, amikben a gyermek ürügyén a szülőkhöz szól. E mondatok szükségességét csak a lelkész és a Rákóczi család jellemrajzának feltárása után lehet boncolgatni. A kódolt üzenetek befogadására kiszemelt ifjú apa, II. Rákóczi György és szüleinek kapcsolata ekkoriban már sok konfliktust megért. A feleség és az anya, Báthory Zsófia a „pápista szokásokkal” épp Keresztúri hatására hagyott fel időlegesen. A szónok, Keresztúri a fejedelmi gyermekek nevelője nem egyszerűen tanár, hanem jóformán pótapa. A prédikáció textusának (Péld. 10:1) kiválasztása pedig pontosan a szülő-gyermek viszony harmonizálását célozza. A szónoki eljárás egészen bravúros, de nem öncélú, hiszen a szöveg egészét belengi a Rákóczi-ház jövője iránti nyugtalanság. Kereszt- úri aggodalma nem volt alaptalan, hiszen talán mindenkinél jobban ismerte neveltjének nagyravágyó lelki alkatát, mely végzetét is okozta. II. Rákóczi György fejedelemségének éveiben is számtalan bírálatot kapott, mégis meglepő, hogy a temetésén elhangzott prédikáció elvárt dicséretébe kritikus hangok is keveredtek. Történt mindez annak ellenére, hogy a prédikátort, Czeglédi Istvánt arról a Kassáról hívták meg a temetési beszéd megtartására, melynek protestánsai igen sokat köszönhettek Lorántffy Zsuzsannának és az egykori fejedelemnek. Am a politikai hibák némelyikének előszámlálása nem a fejedelem, az alkalomhoz egyébként is illetlen, ostorozását célozza, hanem az aktuális helyzet magyarázatát. Czeglédi még védelmébe is veszi azáltal a fejedelmet, hogy magányosságát Dávidé4 LUFFY KATALIN: „A’ kik eletekkel, erkölcsökkel építenek és tanítanak”. In: Kegyesség, kultusz, távolítás. Szerk.: GÁBOR CSILLA. Kolozsvár, 2002. 39-40. p.
