Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Pénzes Tiborc Szabolcs: Petrőczi Éva: Puritánia
Recenzió 233 Petrőczi Éva: Putitánia. Budapest, Universitas Kiadó, 2006. (Historia Litteraria, 20.) 214 old. Szántó Tibor szerint a címoldal olyan „mint a zeneművek előtt a nyitány, vagy mint a középületek ünnepélyes hatású kapuja, amely előre jelezheti a könyv olvasójának mindazt az élményt, mely rá vár a könyv olvasása- kor.”’Petrőczi Éva új tanulmánykötete kapcsán a borítóra is kiterjeszthetjük ezt a vélekedést, annál is inkább mivel a cím és a borítókép komoly várakozásokat kelt. Mintha csak egy camera obscurába kukkantanánk be a szarvason lovagló lányka mellől, hogy aztán színes és izgalmas képeket láthassunk Purítánia, vagyis a 17. századi kegyességi irodalom mozgalmas világából. A borítókép, ami tulajdonképpen a 42. zsoltár parabolája, abból az Emblemes Divine and Morall című, 1635-ben kiadott „kép- szöveggyűjteményből” származik, melynek külön írást is szentel a szerző. Az Emblemes... és írójának, Francis Quarles-nak a feltűnése ebben a kötetben némileg meglepő, hiszen Quarles se nem magyar, se nem puritán, bár Anthony Wood „puritánszerűnek” titulálta. Mégis Quarles, aki egyébiránt jelentős hatást gyakorolt például John Bunyan-ra is, ürügyén betekintést nyerhetünk Elizabeth Stuart és V. Frigyes korának kulturális sokszínűségébe, s ráláthatunk a heidelbergi udvar puritán hatásokat közvetítő szerepére. Az 1613-ban tartott pompás fejedelmi menyegző, mint az a Tobias Hübner által remekbeszabott, az esküvői eseményeket megörökítő Festchronik-hó\ is tudható, számtalan színes és sodró esemény körítésében éppúgy lehetőséget biztosított a kultúrák látványos találkozására, mint az elkövetkezendő néhány rövid esztendő. Nem lehet egyébként véletlen, hogy Hübner a poliglott látványosság-szakértő, Cesare Ripa a pohárnok- konyhafőnök és Quarles, aki 1639-től London ünnepség-felelőse volt, mind-mind az ikonológia és az emblematika jeles szakértője, hiszen az embléma műfaját a vizualitás és a poétika, az erkölcsi tanítás és a szórakoztatás sajátos párhuzamai jellemzik leginkább csakúgy, mint a műfaj a kort. A pfalzi Stuartok időszakának intellektuális nyitottsága az angol művészet és kultúra többirányú befogadását és kontinentális kisugárzását eredményezte. Oppenheimben, Hanauban és Herbomban is számos puritán kegyességi mű német fordítása látott ez idő tájt napvilágot, ám a recepció mégis igen lassú volt, köszönhetően a francia és az olasz kultúra korabeli német felkapottságának. Szenet Molnár Albert életének igen hosszú periódusát töltötte ebben a pezsgő szellemi környezetben. Már a marburgi évek alatt is (1607-1611) olyan pártfogója volt Móric hesseni őrgróf, I. Erzsébet keresztfiának személyében, aki kétségkívül felkeltette érdeklődését Anglia iránt, de egészen közvetlen benyomásokat szerezhe1 Idézi: GYURGYAk JÁNOS: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Bp., 1997. 184. p.
