Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Csaba: "Nyíri" és "Keleti" - Keresztes. Adalékok a görög katolikusok 20. századi történetéhez
206 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) nem igaz, hogy nem lehetett nemet mondani! Igenis lehetett, csak akkor nem ment az illető Rómába tanulni, nem futott be karriert. Keresztes Szilárd vállalta az együttműködést az egyház ellen küzdő állambiztonsággal, és átlépte azt az erkölcsi határt, ahonnan már nem volt visszaút. Kiszolgáltatottá, zsarolhatóvá vált. Ugyanakkor sokáig próbálkozott a távolságtartással. Bizonyára hosszú ideig tartott, amíg „teljesen feladta”, amikor már nem, vagy alig érezte az erkölcsi válságot, problémát. Egy idő után belátta, hogy már nem lehet meg nem történtté tenni az eseményeket, hát akkor legalább mindent ki kell használni, amit csak felkínálnak neki, vagy még azon túl is, akár kérhet is. Ebben az „érésben” talán még a római tartózkodás is befolyásolta. Kiszélesedett a látóköre, bepillantást nyert a Vatikán keleti politikájába, megértette, hogy egyházát és őt magát is már korábban, még saját döntése előtt „felkínálta” a Vatikán. Hogy téves helyzetelemzésből vagy más okból, az most mindegy. A Vatikán is együttműködött a kommunista magyar állammal, belement annak alkuiba. A politika a kompromisszumok tudománya — tartja a mondás, hát akkor Keresztes Szilárd is megkötötte a maga kompromisz- szumát, a maga alkuját az állammal, illetve az annak képviseletében eljáró állambiztonsággal. így lett ügynökjelölt, majd ügynök, aztán titkos megbízott, aki immár szívesen végezte a hálózati munkát. Időközben elkezdték beváltani az ígéreteket is, de talán mégsem olyan gyorsan, mint azt Keresztes Szilárd remélte. Persze abban sem lehetett biztos, hogy karriert, előremenetelt csak neki ígértek. Dudás Miklós püspök 1972. január 26-án kelt levelében bejelentette Miklós Imrének, az AEH elnökének, hogy meggyengült egészségi állapota miatt le kíván mondani a Hajdúdorogi Egyházmegye irányításáról, és szándékát már tudatta is a Vatikán illetékeseivel. Az AEH kivizsgálta az ügyet, mert nehezményezték, hogy Dudás püspök a Hivatalt megkerülve, közvetlenül fordult a Szentszékhez. Többszöri kiszállás, személyes megbeszélés után végül megállapították, hogy Dudás Miklós valóban eltökélt lemondását illetően.45 Még mielőtt bármilyen megoldás született volna, a püspök 1972. július 15-én elhunyt. A Hajdúdorogi Egyházmegyei Székeskáptalan 1972. július 18-án dr. Timkó Imre kanonokot, akadémiai tanárt választotta káptalani helynöknek. Az AEH már másnap megadta a működéshez szükséges előzetes hozzájárulást az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet46 alapján.47 Talán Keresztes Szilárd is remélt valamiféle előre45 MOL XIX—A—21—a. N—22—1/1972. 46 Az Elnöki Tanács adta ki az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletet az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról. Minden olyan kinevezéshez, megbízáshoz, elmozdításhoz, amelyik a pápa hatáskörébe tartozott, ezután a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulása kellett. A művelődési miniszter hozzájárulása kellett a püspökök által foganatosítható kinevezésekhez, áthelyezésekhez. Magyar Közlöny, 1957. 35. sz. (március 24.) 221222. p. 47 MOL XIX-A—21—a. N—22—2/1972.
