Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bandi István: Adalékok a Pápai Magyar Intézet történetéhez, állambiztonsági módszertani megközelítésben
Bandi István: Adalékok a Pápai Magyar Intézet 187 zott. Az előző csoportban 13, az utóbbiban 2 hálózati személy volt. „A volt ösztöndíjasok között több olyan kvalifikált, magasan képzett, jó római kapcsolatokkal rendelkező megbízható hálózati személyt foglalkoztatunk, akik egyházkormányzati vonalon perspektívával rendelkeznek és pozícióba hozhatók.”51 Nem meglepő, hogy a Rómában végzettekben nagy lehetőséget látott az állambiztonság. Ez azért is tűnt kivitelezhetőnek, mert a központi alosztály (III/III-l-a) nem adta vissza a magasan képzett ügynököket a megyei osztályoknak. Az állambiztonsági szervek határozottan állították, hogy a Rómában tanuló papokat a Vatikán részéről tanulmányozzák, ellenőrzik, és akiket alkalmasnak tartanak, igyekeznek később magasabb egyházkormányzati beosztásba segíteni. Tehát a Rómában diplomát szerzett klerikusok a Vatikán szemében is potenciális és alkalmas jelöltek voltak egyházkormányzati pozíciók betöltésére. Ebből kifolyólag tartották kiemelt jelentőségűnek az „Intézet benépesítésével kapcsolatos operatív munkát, melynek célja a megfelelő hálózati személyek beszervezése, bejátszása és az alkalmatlan püspöki jelöltek római továbbtanulásának megakadályozása volt.”52 Ez a „bejátszás” olyannyira jól sikerült, hogy a 10 éves értékelő jelentésben büszkén jelentik ki, hogy az Intézet végzett növendékei között politikailag ellenséges magatartású személy nem volt. Az állambiztonság kritikát is megfogalmazott a beiskolázási hajlandó- sággal kapcsolatban. Értékelésük szerint az egyházmegyék vezetői eltérő módon ítélik meg papjaik római továbbképzésének szükségességét. Tudatos, tervszerű továbbképzés igényét sehol nem tapasztalták. A tisztekben fel sem merült az a gondolat, hogy talán a kialakított rendszer nem kedvez a külföldön tanulásnak. „A személyi kiválasztásnál a spontenaitás és szubjektív szempontok érvényesülnek.”53 — szólt a summás megállapítás. Az operatív tisztek szemében az ilyen magatartás jelentősen megnehezítette és késleltette a felderítést és így a kiválasztott hálózat bejátszását is. A püspökök húzódozásukat az Intézet fenntartásának rájuk hámló és növekvő költségével magyarázták. Magatartásukat azonban ténylegesen más tényezők indokolták. Egyrészt bizalmatlanok voltak a római egyetemek teológiailag progresszív irányzataival szemben, másrészt attól tartottak, hogy az ösztöndíjasok fecsegése kompromittálhatja személyüket Rómában. Összegzés 51 ÁBTL 3. 1. 5. Ü-20011. „Palota” fn. 77. p. Erre jó példa „Nyiri-Keleti” fedőnevű ügynök példája. Ezzel kapcsolatban ld. SZABÓ CSABA: „Nyíri” és „Keleti” — Keresztes c. tanulmányát jelen számban. 52 ÁBTL 3. 1. 5. 0-20011. „Palota” fn. 77. p. 53 ÁBTL 3. 1. 2. M - 38234 „Póló Márk” ü. 105-106. Póló Márk esetében a szubjektív tényezőnek az számított, Hogy' a püspökök személyes érdekeik mentén szerették volna befolyásolni a PMI ösztöndíjasok listáját. Ebben az esetben Póló Márknak szerencséje volt, felkerült a listára.
