Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bandi István: Adalékok a Pápai Magyar Intézet történetéhez, állambiztonsági módszertani megközelítésben

186

Egyháztörténeü Szemle VIII/1 (2007)

tanév kezdetén a római rezidentúra a PMI—ben három hálózati személyt és három társadalmi kapcsolatot foglalkoztatott.

1976-ra a PMI-vei foglalkozó áEambiztonságiak megelégedéssel írták, hogy az „Intézet vezetőjének és növendékeinek tevékenysége, magatartása egyházpolitikai érdekeinknek megfelel. A PMI Rómában a magyar egyház elismert és megbecsült központi intézetévé vált. A hálózati szemének ezen időszakban operatív céljainknak megfelelően végezték munkájukat és a hírszerző, elhárító munkához értékes segítséget nyújtottak. A Rómában végzett ösztöndíjasok jelentős része, az objektumban foglalkoztatott hálózati személyek túlnyomó többsége tanulmányaikat befejezve jelentős egyházi pozícióba kerültek.”48 Tehát a kezdeti bizalmatlanság megszűnt, ennek kézzelfogható jele volt az, hogy 1969-ben az Intézet pápai áldásban részesült és Giovanni Cheli49 három alkalommal is meglátogatta az intézményt. Az emigrációban élő klerikusok egy része is megbékélt a kialakult helyzettel és rendszeresen látogatták a PMI hallgatóit, így például Törnek Vince50 volt piarista generális gyakran elbeszélgetett a növendékekkel.

Az állambiztonság magának vindikálta a „győzelmet” és ennek minden összefoglaló jelentésükben hangot is adtak. A kevésbé látható „győzelemről” a statisztikai összesítések megdöbbentő arányszámai beszélnek. Az Intézet tíz éves működése alatt 46 személy tanult (ide értendők azok is, akik a 1976-os akadémiai évben is ott tanultak), ezekből 20 volt hálózati személy. Az ösztöndíjasok közül 1965-75-ig 38 klerikus fejezte be tanulmányait. A 38-ból négyen különböző okokból nem folytatták egyházi pályájukat. Az 1976. februári összefoglaló jelentés szerint a továbbtanulás megkezdése előtt az ösztöndíjasok többsége korábban kápláni, lelkipásztori beosztásban dolgozott, tanulmányaik elvégzése után azonban egyházkormányzati vagy tanári beosztást kaptak. Számszerűsítve, a 34 személy közül 23-an magasabb beosztásba kerültek, a többiek helyzete nem válto48 ÁBTL 3. 1. 5. 0-20011. „Palota” fn. 72. p.

49 CHELI, Giovanni (1918—) bíboros. 1942-ben szentelik pappá. A Szentszék diplomáciai szolgálatában Guatemalában, Spanyolországban és Olaszországban dogozik. 1967-től a vatikáni Tájékoztatási Hivatal tagja. A Szentszék egyik legismertebb diplomatája. Több alkalommal is Magyarországra utazik, 1971-ben tárgyal a budapesti amerikai nagykövetségen tartózkodó Mindszentyvel is. 1971. szeptember 28-án egyik kísérője, amikor el kell hagynia az amerikai nagykövetséget és Magyarországot. 1973-ban VT. Pál pápa a Szentszék ENSZ-megfigyelőjévé nevezi ki. 1978-ban szentelik püspökké, ő lesz az ENSZ első apostoli nunciusa. 1986-tól 1998-ig a „Vándorlók és Úton Lévők” Pápai Tanácsának elnöke. II. János Pál pápa 1998-ban kreálja bíborossá.

M> TO .IEK VINCE (Palocsa, Sáros megye, 1892. november 9. - Róma, 1986. április 18.) piarista szerzete. Tizenhat éves korában belépett a piarista rendbe. 1916-ban szentelték pappá. 1919-ben teológiából doktorált és így 1920-tól már taníthatott a budapesti rendi főiskolán, ahol prefektus is lett. 1928-1940 között tartományi asszisztens, párhuzamosan a budapesti rendház rektora, 1940-től pedig rendi vagyongondnok is. 1946-ban lett a magyar piaristák tartományfőnökc. 1947-ben a rend Rómában tartott káptalanján generálissá választották. 1967-ben hetvenöt éves korában mondott le tisztségéről.