Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós Viktor Attila: "Mátrai" fedőnevű ügynök az állambiztonsági szervek szorongatásában

Soós Viktor Attila: „Mátrai” fedőnevű ügynök

173

beteg káplántársam pedig 360-at Jánosházán. S kollégáim: a plébános és az említett káplán ezt nemegyszer éreztették is velem.

Jánosházáról Szőcére kerültem. Ezt előzőleg 3 pap nem fogadta el. Az elődöm ugyanis ottmaradt a plébánián. Valami országos bélyeg panamába keveredett bele. S a rendőrség vizsgálta az ügyét. Én csupán albérlőként szerepeltem a plébánián, s mint ilyen egy szobában kellett meghúznom magamat, holott minden munkát én végeztem. A ffliába, Hegyhátszentjakabra csak gyalogosan, mezei úton tudtam eljutni, vagy lovas kocsival.

Titkár koromban szintén megalázó helyzetbe kerültem.

Hiába voltam országos liturgikus titkár, soha nem adtak ki- utazási engedélyt, hogy a külföldi hivatalos meghívásoknak eleget tehessek.

Röviden ennyit akartam leírni arról, hogyan is kerültem a III/IH-as kategóriába. Aki erről írni akar, annak ismertetnie kell az én variációmat.

Hacsak nem vállalja azt, hogy az elnyomó szervek hamis információja alapján tönkreteszi egy megzsarolt püspök becsületét.

Tanulmányomban igyekeztem az utolsó két bekezdés értelmében bemutatni „Mátrai” fedőnevű ügynök helyzetét, az ő variációját. Teljesen élesen nem mutattam be az ő és az én általam kialakított kép közti határokat, mert számos információ és üatanyag hiányában ennyire lehetett vállalkozni.

Ügy gondolom, hogy nem a becsület tönkretétele, hanem a kádári titkosszolgálat, állambiztonsági szervek működésmechanizmusához adott apró részleteket ez a tanulmány, amely egy példán keresztül mutatta be azt, hogy éltek vissza hatalmukkal a belügy emberei. Természetesen „Mátrai” tevékenysége került reflektorfénybe, de próbáljuk az egész rendszert, a konkrét személy helyzetét is megérteni.