Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bácsfainé Hévizi Józsa: Mezgár Lajos tevékenysége

118

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

A Budafokra deportálási céllal áthelyezett zsidókat, akik nagy részben kikeresztelkedtek, Mezgár állandóan felkereste, támogatta, s amikor végül is elhurcolták őket, azon a napon róluk hangos imával emlékezett meg, hogy ezzel is helytállásra késztesse a hívőket.26 Szent Ferenc leányai — a szegénygondozó nővérek — szeretetházukba minden üldözöttet befogadtak: „a háború viszontagságai erősen hullámoztak a ház körül, de az áldozatos munkát vállalók türelme és jósága vele növekedett. Az otthon menedéket adott elmenekült családok hátramaradt öreg hozzátartozóinak, a háborús gyűrű szűkítésével megbolygatott családtagoknak, munkaszolgálatos — háborúktól betegség miatt elmaradt — zsidóknak, sebesült német katonának, a legszentebb kommunizmusban magához ölelve minden szenvedő idesodort embert.”27

Szegénygondozási rendszer

1944-ben belügyi rendeletek szólítanak föl a lakosság 10 %-nak megfelelő mértékű élelmiszer tárolására és a népkonyhák felállítására. Jegg Géza polgármester felkéri a Budafokra 1934-ben költöző Szent Ferenc lányai szegénygondozó nővéreket népkonyha szervezésére.28 A népkonyhán 500

26 BFL., VTI.5.C 9448/50 sz. (Fehér Tstvánné, Ladányi Adrienne levele, 1948. július 15.)

27 „A felszabadulás, 1944. dec. 26. körül támadt viharban elveszett az eredeti háztörténete a Szcre- tetháznak, ez az egy-két gyarló szó ezért lett megörökítve a Kálváriái úti Nővérek történetében.” Budafoki Ferences Mária Gondozó Nővérek I láztörténete (1934-1947) Kézirat. (Budafok- Felsővárosi Plébánia Irattára.)

28 Mária Lujza, Mária Amália és Mária Véna nővérek 1934. január 5-én érkeznek Budafokra érseki kihelyezéssel, Poós Rezső apátplébános és Záborszky Nándor polgármester kérésére. Folláth Adám házában kapnak először szállást. A polgármesteri hivatallal egyeztetve kezdik munkájukat. Mintegy 200 környezettanulmányt készítenek, s a segélyező bizottság a polgármester elnöklete alatt állítja össze a segélyezendők listáját. A nővérek kijárnak a házakhoz, mosnak, takarítanak a szegény öregekre, kifestik, az is előfordul, hogy kimázolják a lakást. Poós apáttól átveszik tehát a szegény- gondozást. (lilekor ugyanis az egyházközségnek volt szegényalapja is, s a Kossuth Lajos u. 26-ban a plébánia asszonyai adtak ebédet a rászorulóknak.) A szegénygondozó nővérek a helyi tanítónők segítségével kartotékot vezetnek a segélyezendők részére végzendő feladatokról. A város előkelő hölgyei Záborszky Nándorné (a polgármester felesége) elnökletével rendszeresen gyűjtenek — felekezeti különbség nélkül — a szegénygondozás céljára. A nővérek arra biztatják a híveket, hogy amit a koldusoknak adnának, nekik adják, mert ők vállalják a koldusok gondozását is. Mivel nincs külön kápolnájuk, még 1934-ben átveszik a Péter-Pál kápolnát, amit később felújítanak. Amikor az SZOP részéről támadás éri őket, Pentz Károly veszi védelmébe a nővéreket: „Hogy mit dolgoznak, és mit szenvednek a szegénygondozók, Réder [helyi SZDP-vezctőj is tudhatja. Budafokon az egyházak között olyan nagy a harmónia, mint sehol az országban.” Fischer Jakab pedig így védi meg őket: „Azok, akikről szó van, olyan munkát is végeznek, amire munkásasszony nem vállalkozik.” Az egyházközségi Szociális Missziós Társulatban, melynek 20 éven át elnöknője Prokópius Nándorné, a nővérek által vásárolt anyagokból ruhákat varrnak a szegényeknek, ezek mellé a nővérek még cipőket is beszereznek. 1936-ban nyitják meg a szegény gyerekek számára ingyenes napközi otthonukat, melyet Mária Ambrózia nővér vezet. 1938. szeptember 23-án a Pest megyei polgármesterek látogatják meg a napközi otthont, amely berendezésében s az ellátás tekintetében is Budafok városnak nem kis büszkesége. 1939-ben Mária Boromea nővért Beregszászra invitálják,