Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
Mercs István: A prédikáció műfajának „klasszicizálódása’ 99 kitérésnek, gondolati és szerkezeti elkalandozásnak lehetőséget biztosít”.39 Az egri minorita esetében a szerkesztés szempontjából a tételmegadás kifejezetten zökkenőmentesen illeszkedik a szöveg menetébe, s rendszerint — az elemzett példával ellenben — osztott tárgykitűzéssel él. A nagy elődhöz, a kardinálishoz hasonlóan általában kettes, néha hármas partitició eszközéhez nyúl.40 A tételmegadásnál pedig talán még a bíborosnál is szabatosabban, pontosabban, célratörőbben fogalmaz, amit a következő citátum is bizonyítja. „Hogy pedig egyenessen tudgyad miképpen vagy köteles a másénak visszaadására, Íme megtanít mái beszédem, mellyben azt erősítem: Tartozunk a másét viszszaadni. Ez első. Tartozunk a másét hamar viszszaadni. Ez második. Tartozunk a másét egészszében viszszaadni. Ez harmadik része beszédemnek”. (T.D.IV/192.) A szerzők jelentős része, hogy elkerülje a hirtelen átmenetet a részletezéshez, közveüen a proportio után kitérést iktat be. Csúzynál ez rendszerint valamilyen, a beszéd tárgyához lazábban kapcsolódó fejtegetés, ritkábban mitológiai történet, vagy legendarészlet felemlítése. Török Damaszcénnál az egressus is szorosan alárendelt a képviselt ügynek. „Mivel előtte ezen igazságot megerősítsem megmondom miben áll a mi tanításunk a tisztuló hely, vagyis purgatorium felől. Mi a purgatoriumról azt tanittyuk, hogy ide csak azok jutnak, kik megtisztúltak ugyan a nagy vétkektől, de még bűneikért eleget nem tettek, vagy akik valami apró vétekben múltak ki e világból. Mert aki vétkéért eleget nem tett, és semmi bűnnel nints motskolva, tartoztatás nélkül részesül a boldogságban.” (T.D.IV/46.) Ugyanazzal a pontos definícióadással, „szabatos meghatározással” él, amit Sík Sándor oly nagyra értékel Pázmány művészetében.41 A kitérés a felvállalt ügy szempontjából hasznos felhasználását mutatja, hogy ebben a részben választja le a prédikáció tárgyáról azokat a kérdésköröket, amelyek ugyan kapcsolódnak a felvetett problémához, de nem a mai alkalom témáját jelentik. „Vágynak más kérdések is, de ezek nem a hit dolgai. Úgy mint hol vagyon a purgatorium? Vagyon e ott tűz? Ki mennyi ideig marad ott? Ezek a kérdések szabad vélekedések alá vágynak vetve.” (T.D.IV/46-47.) Tehát a spekulatív úton megragadható tanításokat az egyéni hit körébe sorolja. Jóval tovább merészkedik hasonló témában fogant hitszónoklatában Csúzy Zsigmond. Természetesen számára az ilyen kérdések nem eshetnek személyes megítélés alá, hiszen a dogmatikus tanítás részei. „De vastag és igen goromba eszeskedés ez, okos ember előtt [...mert] a holtaknak örökös helyeken kivül ideig tisztétott más helyeket (mellyet mi Purgatoriomnak nevezünk) a Szent írás, és az igaz Anyaszentegyház ellen, vakmerőképpen nem ismérnek.” (Z.S.545-546.) A pálos igehirdető eseté» Tasi, 2001.704. p. " Vő. Bitskey, 1979.136. p. 41 Vő. SÍK Sándor, Pázmány, előember és író, Bp., Szent István Társulat, 1939, 306.
