Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében

94

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

Keszthely vártartománya

A 17. században Keszthely végvár(város) szolgálatára rendelt kilenc zalai község (Szántó, Hidegkút, Kovácsi, Rezi, Keszthely-Tomaj, Falud, Fenék, Zsid ill. Keszthely-Polgárváros) lakosságának vélelmezhető többsége — a vártartomány központi településéhez hasonlóan — mindvégig kitartott a katolikus hitelvek mellett.36 Sorsközösségük alapját nyilvánvaló módon közös birtoklástörténetük vetette meg. Keszthely végvárváros és vele területileg összefüggő tartománya tehát nem csak a török előretörésnek állta útját, hanem a protestantizmus térnyerésének is gátat vetett, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a települések megüresedő plébániái nem maradtak huzamos ideig betöltedenek. A 17. század közepén Szántó, Rezi, Zsid településeken szerzünk tudomást plébániahivatal működéséről és az azt vezető lelkipásztor kilétéről. Sárkány Miklós keszthelyi kapitány 1642. január 7-i dátumot viselő végrendeletének tollbamondásakor ugyanis nem feledkezett meg Isten szolgálóiról sem. Fáradozásaiért ugyanis tíz forinttal jutalmazta Keszthely plébánosát ill. négy-négy forintot hagyományozott Rezi, Szántó és Egregy papja részére is.37 Egy 1682. évi bizonyságlevélen Homonya Tamás rezi papjaként hagyta kézjegyét, igazolva a falu plébániájának fennállását a rákövetkező évtizedekben is.38 1676 és 1692 között Kardos István személyében a szántói plébánia vezetőjét ismerjük meg.39 A két település sorsában több tekintetben is osztozó Zsiden Szentgály Miklós szolgáltatta ki a szentségeket 1636 és 1645 között.40 Meglepő ugyanakkor, hogy a nevezett nem szerepel a keszthelyi kapitány által kedvezményezett személyek között.41 Szántó, Rezi, ill. a — győri káptalannal megosztott birtokjogú — Zsid települések plébánia hivatalai népes és életerős (katolikus) közösség létezéséről tanúskodnak, melyek képesek voltak átvészelni a század folyamán rájuk váró megpróbáltatásokat. Keszthely vártartományát alkotó települések többségének mindazonáltal a 17. században a pusztásodás jutott osztályrészül, ám meglepő módon nem a falupusztulás fő időszakaként számon tartott felszabadító háború (1683-1699) éveiben. Kovácsi, Hidegkút és Fenék csekély úrbéres népességű falvai ugyanis átmeneti pusztásodás után már a század közepére elnéptelenedtek.42 Újranépesédesükre a török kor elmúltával sem került sor. A Keszthellyel szomszédos Tomaj és Falud ugyanakkor valóban a

MOL. MKA. E 156. (= Urbaria et Conscriptiones.) 54/26. 1-28. p.

MOL. P 1341. (= A herceg Batthyány család levéltára. Az Illésházy család iratai.) 44. cs. (Lad. 23.) Fasc. 2. föl. 21.

18 MOL. P 650. (= TaUián család levéltára.) 3. cs. 1683. föl. 10.

” MOL. P 235. 18. cs. No. 2170.; No. 1880.

PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950) Püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. (A továbbiakban: PFEIFFER, 1987.) 979. p.

MOL. P 1341. 44. cs. (Lad. 23.) Fasc.2. fol.21.

MOL. P 650. 3. cs. 1668. föl. 17-31.; Uo., 1676. föl. 3-4.

42