Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
90 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) A társadalmi válaszvonal egyúttal településföldrajzi elkülönülést is jelentett a város lakói számára. A fegyverforgatók és hozzátartozóik ugyanis a végvár központú, feltehetően már a 17. század eleje óta palánkkal és árokkal kerített településrészen élték mindennapjaikat. A jobbágy és zsellérnépességnek ugyanakkor az attól északra fekvő, erődíteden településmag volt a lakhelye.12 A társadalmi és földrajzi elkülönülés jogi szeparációban csúcsosodott ki azáltal, hogy a jobbágylakta településmag Keszthely (polgárváros néven legkésőbb 1623-ban levált a mezővárosról és önálló fejlődés útjára lépett.13 Ezzel egyidejűleg a kolostorból lett végvár központú, népesebb településrész jelölésére mindinkább a praesidium (műszóval végvárváros) kifejezés nyert teret. Keszthely praesidium és polgárváros elkülönülése a század egészén át fennállt; újraegyesítésükre csak 1925-ben, három évszázad múltán került sor.14 A fegyverforgatók lakta mezőváros ill. az úrbéres népesség elkülönülésére Zala megye több, véghellyé lett települése (Szentgrót, Kiskomár, Lenti, Alsó-Lendva) is például szolgál.15 A 17. században felbukkanó dunántúli végvárvárosok, így Keszthely vallási viszonyait illetően is meghatározónak bizonyult, hogy a lakosság többségét végvári katonaság tette ki. A magyar rendiség megerősödésének eredményeként ugyanis az oszmánellenes végvárvonal helyőrségeit a századelőtől fogva megillette a vallás megválasztásához és szabad gyakorlatához való jog. Az 1608-ban törvénybe iktatott kiváltság jelentőségét az elérésére folytatott több évtizedes küzdelmen kívül mutatja az is, hogy az a végvári szokásjog egyeden, valaha is kodifikált eleme volt.16 Mindezek ismeretében érthető, hogy a végvárak vallási összetételét a kutatás leginkább a protestantizmus térnyerése vagy éppen a felszámolására irányuló kísérletek optikáján keresztül szemlélte.17 Leginkább Pápa és Veszprém (leegyszerűsített) analógiája nyomán a dunántúli végházak protestantizmus hadállásaiként való láttatása azonban akaratlanul is megtévesztő.18 A végházak helyőrségeinek többségénél ugyan kétségkívül ott találjuk a reformált felekezetek híveit és lelkészeit, még ha nem is feltétlenül egy időben. Mellettük ugyanakkor rendre igazolható a katolikus hiten maradt VÉGH, 2004. 66-67. p. Elválásuk ante quem dátumát a polgárváros pecsétnyomóján szereplő 1623. évi dátum adja meg. MOL. P 235. (= Festetics család keszthelyi levéltára. Gersei Pethő család. Comitatus Zaladiensis) 18. cs. No. 1897, 1992. KOVACSICS JÓZSEF: Zala megye helytörténeti lexikona. Bp, 1991. 85. p. 15 Szántó, 1984.7. p. Magyar Törvénytár 1608-1657. évi törvényczikkek. Szerk.: KOLOZSVÁRI SÁNDOR - ÓVÁRI KELEMEN. Bp, 1900. 1608. koronázás előtti 1. te. 9. p. RÚZSÁS, 1968. 238-240. p.; SZABÓ ISTVÁN: Ellenreformáció a végvárakban 1670-1681. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése 80. fordulójának ünnepére. Bp, 1933. FabiNY TIHAMÉR: Az evangélikusok Pápán. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. Szerk.: KUBINYI ANDRÁS. Pápa, 1994. 579-598. p.; KÖVY ZSOLT: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520-tól napjainkig). Uo. 599-644. p.; HUNGLER JÓZSEF: A török kori Veszprém. Veszprém, 1986. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 4.) 97-104. p.
