Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében Végh Ferenc Keszthely végvár- és polgárváros településkettőse A Balaton északnyugati szegletében megbúvó, a 17. század végén több mint 3000 lelket számláló Keszthely egy új, átmeneti településforma, az ún. végvárváros avagy prezidiális mezőváros képviselőjeként lép elő a török kor utolsó évtizedeiben.1 Jellemzően a Dunántúl határvidéki sávjára lokalizálható, a század első harmadától fellelhető várostípus reprezentánsai (úgymint Zalaegerszeg, Kiskomár, Szentgrót, Pápa stb.) esetében külsődleges ismérv a palánkfallal és árokkal erődített kétsejtes településszerkezet. Ily módon a városiasság számos kritériumát is felmutató települések magját a város végvára alkotta, jelentős létszámú uralkodó által fizetett falaik között.2 A szóban forgó települések ugyanis az Adriai tengerparttól Erdélyig húzódó keresztény végvárrendszer meghatározó elemeiként oltalmazták a Magyar Királyság félhold alakúra fogyatkozott sávját.3 Az ország harmadát ugyanis az Oszmán Birodalom tartotta megszállva, Buda bevételétől (1541) a török hódítók másfélszáz évvel későbbi kiűzéséig (1699). Keszthely mezővárosa a 16. század közepén — határ menti fekvéséből következőleg — kényszerűen maga is az oszmán előretörés feltartóztatására kiépült várláncolat tagjává léVÉGH FERENC: Keszthely végvár monográfiája. Egy praesidialis mezőváros katonatársadalma a XVI-XVTI. században. (Doktori disszertáció. ELTE, 2004.) (továbbiakban: VÉGH, 20t)4.) 66-70. p.; MÜLLER Róbert: Keszthely története a török korban. In: Keszthely története. Keszthely, 2000. (továbbiakban: MÜLLER, 2000.) 84-101. p.; A prezidiális mezővárosokra összefoglalóan: RÚZSÁS LAJOS: A dunántúli védelmi vonal és paraszt-polgári fejlődés a XVI-XVII. században. Bp., 1968. (Klny. a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének „Értekezések 1967-1968.” című kötetéből.) (továbbiakban: RÚZSÁS, 1968.) 228-236. p.; SZÁNTÓ IMRE: Zala vármegyei végvárak és mezővárosok lakosságának a helyzete a XVII-XVIII. században. In: Hadtörténelmi Közlemények^ 1984. 1. sz. (továbbiakban: SZÁNTÓ, 1984.) 7. p. KELENIK JÓZSEF: Királyi vár hódolt városban. Egerszeg mindennapjai Kerpachich István megbízott kapitány leveleiéinek tükrében (1647-1657) In: Zalaegerszeg évszázadai. Szerk.: KÁPILLER IMRE. Zalaegerszeg, 1997. 156-159. p.; IVÁNYI BÉLA: Zalaszentgrót története. (Kézirat a Zala Megyei Levéltárban), [é.n.] (továbbiakban: IVÁNYI.) 2-29. p.; SZAKÁLY FERENC: Pápa a török korban. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig. Szerk: KüBINYI ANDRÁS. Pápa, 1994. 143-152. p. PÁLFFY GÉZA: A török elleni védelmi rendszer története a kezdetektől a XVIII. század elejéig (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz) In: Történelmi Szemle, 1996. 165-211. p.
