Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
„Hajts le, Uram, füleidet..— Két 17. századi könyörgés 79 szertartásokon, temetések alkalmával feltehetőleg liturgiái feladatot, leginkább éneklést is teljesítettek, így volt ez a Királyi Magyarország és Erdély, sőt Európa protestáns egyházaiban mindenütt, ahol iskola is működött. Köleséri kéziratos imádsága tanúsítja, hogy a váradi deákok vezetője, az iskola rektora maga is szolgált az istentiszteleteken a bevezető könyörgés elmondásával. Bár az istentisztelet a prédikátor feladata volt, a 17. század közepén a református egyház törvényei már megengedték, hogy a templomok éneklő pulpitusai mellől tanítók mondják el a könyörgést az istentiszteleteken.56 Id. Köleséri Sámuel előírásának megfelelően ez a könyörgés is rövid, hiszen a református istentisztelet a prédikációra helyezi a hangsúlyt. Az imádság az Úr választékos megszólításával kezdődik, majd Köleséri elméleti alapvetéséhez igazodva a vallástétel, a bún megvallása következik igen direkt formában: „testek vagyunk, bűnnek szolgái és az isteni élettúl elfajult emberek... büntetést, örök halált érdemlett szegény lelkönk; gonosz kévánságok, feslett erkölcsök, bűnös gyarló test”. Ezután a tulajdonképpeni kérés következik, mégpedig Jézus nevében, az ő érdeméért: „az Úr Jézus Krisztusnak indulatában; ...Krisztusnak vére [által]; ...az nemes (áldott) vér... kegyelmet nyerhetne; ...az te fiadért”. Köleséri Sámuel a ke- gyességi irodalom jól ismert toposzát belső rímmel hangsúlyozza: „Legyen az Úr Jézus vére / lelki sebeinknek gyógyító íré.” A kérés maga egyaránt tartalmazza a könyörgések állandó és általános célját: a bűntől való megszabadítást és az isteni kegyelem, az örök megváltás elnyerését, valamint a kollégium és gyülekezet közösségének speciális óhajtását. A bűnöktől való elszakadást plasztikus képpel, a régi, rossz penészes és rozsdás anyag megtisztulásával festi le, bibliai párhuzamra is utalva (Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla... állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön s megtü^esedjék érce, és megolvadjon benne tisjtátalansága, megemésgtessék rozsdája. Ezék. 24,6;11). A megváltásért is a Szentírást idéző hellyel (Istennek ama S\ent lseikét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Eféz. 4,30) könyörög: „Pecsételjél ebben az szent gyülekezetben minden lelket az teljes váltságnak napjára”. Amikor Isten igéjének befogadásáért esedezik: „az te igéd az mi szíveinkben meggyökerezvén”, szintén a páli levelekből merít (Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén. Eféz. 3,17-18). A speciális könyörgésben előbb a gyülekezet (és kollégium) vezetőjének, a prédikációt és könyörgést tartó lelkésznek és rektornak kér segítséget a zsoltár szavával: „Uram, nyisd meg az szóllónak is száját, hogy tudja az te igídet hasznossan hirdetni” (Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet. Zsolt. 51,17). Ugyancsak a Bibliából veszi a 56 DlENES DÉNES: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák felsó- Magyarországon 1596—1672. Sárospatak, 2000. (Acta Patakina IV.) 16. p.
