Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
4 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) montanizmus mind a hazai ókorkutatásnak, mind pedig a hazai egyháztörténeti kutatásnak mindeddig — sajnálatos módon - mostohagyermeke maradt. Részben a római Nyugat-Kis-Azsia Kr. u. 1-2. századi görög városi közösségeivel kapcsolatos korábbi kutatásaimhoz kapcsolódva, s részben szubjektív indokok alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy közelebbről is megvizsgáljam a montanista mozgalom — miként már mondtam - meglehetősen összetett kérdéskörét. A nyugat-kis-ázsiai provinciák principatus kori történetét vizsgáló — készülő - munkámon belül az Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Ehrygia montanizpwsa címet viselő résztanulmány először az Imperium Románamon belüli Kelet általános fejlődési tendenciáinak keretében vizsgálná még a nyugat-kis-ázsiai térséget. Ezt követné a montanizmus színteréül szolgáló, több tartomány között megosztott, ám egykor önálló államisággal (s így saját nyelvhasználattal, és önálló írásbeli- séggel is rendelkező) Phrygia5 bemutatása. Végül az érdemi rész következne: a montanizmus mint egyházon belüli mozgalom. Ebből szeretnék most egyfajta áttekintést adni a Tisztelt Olvasónak. A montanizmus mint a Birodalmon belüli Keleten jelentkező társadalmi mozgalom (1.1.) A Kr. u. második század első, majd második harmadában a mediterrán térség páratlan virágzást ért meg. A Rajnától az Euphratésig, Eszak-Britanniától a Nílus első kataraktájáig terjedő hatalmas Római Birodalom még sohasem látott olyan szép napokat, mint Hadrianus principatusa alatt (Kr. u. 117-138), majd Hadrianus császári utódja, Antoninus Pius uralkodásának idején (Kr. u. 138-161). A mediterrán térség szinte egészére kiterjedő jólét, s annak háttere, a korszak gazdaságának virágzása a század hatvanas éveinek vége felé közeledve még legalábbis fenntarthatónak látszott. A több mint három millió négyzetkilométerre kiterjedő Imperium Romanum közelítőleg 70 vagy 80 millióra becsülhető lakossága — a távoli és látszólag szilárdan védett határok között - viszonylagos jólétben, de a korábbi időkhöz képest mindenképp békében és biztonságban élt.* S. 6 A tágabb, majd a szűkebb értelemben vett térség történetének újabb monografikus feldolgozásai: S. Mitchell’ Anatolia. Land, Men, and Gods in Asia Minor 1 -II, Oxford 1993; Vol. I: The Celts of Anatolia and the Impact of Roman Rule és Vol. II: The Rise of the Church; továbbá C. H. Li. Haspels, The Highlands of Phrygia: Sites and Monuments, Princeton 1971. Ugyancsak virágzó korról, a Birodalmon belüli békéről és jólétről szól egy, talán Kr. u. 192 körül keletkezett írásában Tertullianus is: De pallio 1,1. Finnek a „birodalmi békének” köszönhetően utazhatott például a phrygiai Hierapolisból való kereskedő, a római polgárjoggal is bíró Flavius Zeuxis hetvenkét alkalommal a Peloponnésos délkeleti nyúlványát képező Malca-hcgyfok érintésével Itáliába - mint arról sírfeliratán maga is megemlékezik (IGRR IV,841). Es ugyancsak a Róma által a térségben hosszú időre megteremtett béke és biztonság okán hajózhatta be a Flavius Zeuxishoz hasonlóan Asia provinciából való ephésosi naukléros fhajótulajdonos^], Erastos „több ízben a tengert” (SIG3 838). De mindezt részletesebben is megvizsgáltam egy korábbi
