Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
48 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) zadt 492-499 között a Szászánidák ellen, mivel ismételten a mazdakizmust próbálták Örményországban erőszakkal téríteni, ennek okán az egyház Kons- tantinápolytól kért, s nem kapott politikai és katonai segítséget A mozgalom gyakorlatilag ugyanazt a célt érte el, mint Vahan Mamikonean idején, az országban újból szabadon lehetett a keresztény hitet gyakorolni. Ugyanakkor az örménység körében mély nyomokat hagyott, hogy Kelet—Róma őket, mint keresztény hittestvéreiket, cserben hagyta a Szászánidák elleni harcukban, s ez a továbbiakban igen élesen megmutatkozott az örmény krónika irodalom Kelet— Róma-ellenes szemléletében is.57 Végül meg kell említeni az 502—506-os kelet-római—perzsa háborút, amelynek hadműveletei a történeti Örményország területén folytak, másrészt a perzsák az országot ez idő tájt felvonulási területként használták. E hadjárat során foglalták el Mezopotámiát, valamint a Kelet—Római Birodalom fennhatósága alá eső örmény területeket és városokat, mint például Theodosiupolist, Amidát, és Martyropolist.58 Ez a háború voltaképpen megszakított mindenféle kapcsolatot Örményország és Konstantinápoly között, amelyek politikailag is érzékenyen kihatottak 506-os dwini zsinatra. Ezalatt kiderült — amennyiben a Henótikoti örményországi fogadtatása igazoltnak tűnik, hogy I. Babgén katholikosz emiatt hívta össze a nemzeti zsinatot Dwinbe —, hogy meglepő módon a zsinat hivatalos aktái között nem találunk semmilyen konkrét hivatkozást sem a Henotikonról!59 60 Csak burkolt célzás maradt fenn, amely viszont a katholikosznak a zsinathoz kapcsolódó, és fél-hivatalosnak tekinthető levelének utolsó passzusaiból került elő. Ezenkívül az előbb említett dokumentumban fellelhető Alexandriai pátriárkájának, Szent Kyrillosnak (412—444) a nesztorianizmust elítélő Tizenkét Pontos Anatémi^musaA amely valójában azt sugallhatja, hogy az örmények saját koruknál jobban ismerték a régebbi korok egyetemes zsinatainak tanításait. Jóllehet erről a kérdésről elmondható, hogy az egyik legelső dolog, ami szembeszökik, hogy az 506—os zsinat hivatalos aktái közül teljesen hiányzik Khalkédón és I. Nagy Szent Leó (440-461) pápa Tomusának (latinul: Tomus Teonir, klasszikus örményül: Tumar Tewoni) elítélése. Nemcsak nem beszél, hanem valójában egy szót sem szól róla. Khalkédón, valamint I. Nagy Szent Leó neve egyetlen egyszer sem fordul elő az iratokban, s csak is az örmények által perzsa-barátnak titulált nesztoriánusok (más néven: mopszuesztiánusok) felett mondtak anatémát, a diofizitizmusra ellenben nem. T’OVMA ArcRUNI: Patmut’iwn tann Arcruneac’. Sankt—Petersburg, 1887. (Az Arcrunida-ház története; továbbiakban: T’OVMA ARCRUNI, 1887.) 231-236., 238. p. (Ugyanezen krónika második kiadása Tiflisben látott napvilágot 1917—ben); CHRISTTNSEN, 1944. 348-350. p.; ISKANYAN, 1969. 33. p. JOSHUA StylitE: The Chronicle of Joshua the Stylite composed in Syriac A.D. 507. Amsterdam, 1968. 1882. XLV1II-1 caps.; T’OVMA ARCRUNI, 1887. 84-85. p.; Garsoian, 1996. 105. p. 59 ÖRMANEAN, 1993. 55. p. 60 GlRK’T’lt’oc’, 1901. 49. p.
