Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
Az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón 43 dwini zsinaton résztvevő püspökök fogalmazták meg, s ezáltal lett hitelesként kezelve. Mindazonáltal ehhez a zsinati listáról szóló dokumentumként egy 14. századra datált evangélium kolofonjából is előkerült, ami a hitelessége folytán további esetleges kételyeket is ébreszthet29 A dátum mindenestre ellentmondásos, mert egyrészt nem tartalmaz semmiféle a 6. századi örmény egyház diplomatikájára jellemző szalutációkat, sem pedig a zsinaton résztvevő püspökök névjegyzékét, továbbá a püspökök aláírását sem. Másrészt a forrás nem említi meg a zsinaton II. Nersés katholikosz mellett társ—elnöklő Mersapuhot, Tarön tartomány püspökét sem.30 A zsinati lista további ellentmondásoktól hemzseg. Azt írja Khalkédónról, hogy a nesztoriánus Pulcheria császárné udvari intrikái és cselszövései készítették elő a szerencsétlen kimenetelű egyetemes zsinat összehívását. A forrás továbbá beszél a monofizita Dioskoros (441—451, meghalt 454—ben) alexandriai pátriárka megbuktatásáról, s megemlíti, hogy 451—ben később vértanúságot szenvedett Lewond, aki az idő tájt volt az örmények katholikosza.31 A forrás nyilván itt téved, hiszen ekkor az örmény egyház I. (Szent) József (444—451) katholikosz (Yovsép’ Holoc’mec’i) vezette, aki nem sokkal Khalkédón után valójában is vértanúhalált szenvedett a perzsák kezétől.32 Eme a 14. századra datált (pontosabban 1335- re) dokumentum megjelenése s vele együtt lévő hibák inkább azt sugallják, hogy telis—tele vannak mindenféle zagyvasággal, s a benne szereplő egyházi személyeket össze—vissza, csapongva, továbbá kronológiailag nem a megfelelő korba helyezi. Egyik ilyen tipikus eset, amikor fentebb hibásan tűnteti fel Lewond püspököt örmény egyházfőként a 5. század közepén.33 O maga valójában is létező személy volt a 6. században, sőt a források tanúsága szerint az egyik legkönyörtelenebb és legkíméletlenebb örményországi kritikusa volt a khalkédóni egyetemes zsinatnak, ám Lewond püspök ugyanakkor az alexandriai teológia iskolát is támadta, mivel azt hirdette, hogy az örmény egyház nem ismerheti el soha sem Alexandria joghatóságát és előrébbvalóságát az egyetemes egyházon belül.34 Halála után az örmény egyház szentté avatta, s ennek okán neve, valamint személye inkább az örmény hagiografikus irodalomból kerülhetett némi csúsztatással át a zsinati listába.35 * 29 Ananean, 1957-1958. 111. p. 30 GIRK’T’I.T’OC’, 1901. 71. p. 31 Kockán, 1961. 213-222. p.; MESROP, 1957. 90. p.; ÖRMANEAN, 1993. 60. p. GlRK’ T’l/r’OC* 1901. 72. p.; Anec’I, 1893. 274. p.; GARITTE, 1952. 398. p.; Kanonagirk’ Hayoc\ Ed.: HAKOBYAN, V. Erewan, 1964. (Az örmény egyház kánongyűjteménye; továbbiakban: HAKOBYAN, 1964.) Vol. I. 475-490. p.; MESROP, 1957. 90-91. p.; ÖRMANEAN, 1993. 57. p. 33 GARITTE, 1952. 400,402-405. p. 34 GlRK’ T’LT’OC’, 1901. 73. p. LEBON, J.: Le monophysitisme sévérien. Etude historique, littéraire et théologieque sur la résistance monophysite au concile de Chalcédoine jusqu’a la constitution de L’Eglise jacobite. Louvain, 1909. 45- 49. p.; Fliche—MARTIN, V.: Histoire de l’Égüse. Paris, 1949. 208-209, 214, 218, 220-224, 228-232, 235, 276, 278-279. p.; Éphese et Chalcédoine. Actes des condies. Ed.: FESTIGUERE, A. Paris, 1982. 843-895. p.; MÉCÉRIAN, J.: Histoire et institution de l’église arménienne. Beirut, 1965. 64—70. p.; MESROP, 1957. 93.; ÖRMANEAN, 1993. 61 p.; GarSOIAN, 1996.104. p.
