Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

Közép-Phrygia montanizmusa

33

netének rövid áttekintésével (beleértve az egyes szakaszokhoz kapcsolódó főbb kérdéseket is), magyar fordításban, újabban 1. még G. Theissen, Az első keresztények vallása. Az őskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása, Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2001; 323-325. és passim (német ered. 2000).

[3] A FORRÁSOK. A szekta alapítójától, a magát Parak/e'tosnak nyilvánító Montanostól, valamint az őt követő „prófétanőktől”, Maximillától és a Priscillának is nevezett Priskától nem maradtak fenn eredeti források. Nem maradtak fenn ilyenek követőiktől sem, hiszen a montanistákkal szemben keményen lépett fel az egyház. A montanista iratok birtoklását, miként a gnósztikusokét is, a világi hatalom szövetségesévé lett egyházi hatóságok a Kr. u. 5. századtól kezdve akár halálbüntetéssel is sújthatták. A szekta fellelt iratatait pedig már korábban is következetesen megsemmisítették.- A montanista mozgalom korai szakaszára jellemző „prófétikus kinyilatkoztatások” bizonyára írásos formában terjesztett gyűjteményekre mennek vissza. Egyes töredékeik a velük vitázó egyházi szerzőknél, így, Eusebiosnál (Historia ecclesiastica [HE] V.16-19.), Epiphaniosnál (’Variation’, XLVTII-XLIX) és Didymosnál (De trinitate 111,41.) lelhetők fel, illetve az élete második felében a montanisták hívévé vált, majd támogatójukká szegődött és teológusukká is lett Tertullianusnál találhatók.- A montanista mozgalom történetét orthodox szempontból megvilágítani hivatott (meglehetősen hiányos, és gyakorta a tendenciózusan negatív beállítástól sem mentes) források szisztematikus összeállítását adja P. de iMbriolle, Les sources de l’histoire du Montanisme — Textes Grecs, Latins, Syriaques publiés avec une introduction critique, une traduction Franfaise, des notes et des „Indices”, Fribourg - Paris 1913 (Collectanea Friburgiensia 24. N. S. fase. XV). Ugyanez válogatásban: (G.) N. Bonwetsch, Texte zur Geschichte des Montanismus, Bonn 1914 (Kleine Texte für Vorlesungen und Übungen 129; szerk. H. Lietzmann). A montanista „próféciák” a későbbi - orthodox — egyházi szerzők közlései alapján összeállított gyűjteményét (is) közli újabban R. E. Heine-, The Montanist Oracles and Testimonia, Patristic Monograps Series 14, Macon GA 1989, valamint W. Tabbemee is: Remnants of the New Prophecy. Literary and Epigraphical Sources of the Montanist Movement (Studia Patristica [StPatr] XXI; szerk. E. A. Uvingstone), Leuven 1989; 193-201. A montanista mozgalom megértése szempontjából alapvető jelentőségű források összeállítása egyebekben K. A/andnál is megtalálható: „Bemerkungen zum Montanismus” (1960), 143-148.

II.

[1] Eusebios közlése nyomán (HE IV,27; vö. V 3,4.) az alapítójáról, a phryg Montanosról elnevezett mozgalom kezdetét egyes kutatók a Kr. u. 172-es évre datálják. Erre a megállapításra jutott már P. de lurbriolle is: La crise Montaniste, Paris 1913; 569 skk. De ezt az álláspontot képviseli újabban a Theologische Realenzyklopädie Montanizmus-címszavának szerzője, W. H. C. Frend is: ThR 23 (1994); 272.has. 1 sk. (Vö. még uő. in: OCD3 [The Oxford Classical Dictionary. Third edition] /1996/; 995.). Megint mások ezt az időpontot- részben Epiphanios közlése nyomán (,Panarion’ XLVIII,1 sk.) - a Kr. u. 156/157-es évre teszik (1. pl. G. S. P. Freeman-Grenville, The Date of Outbreak of Montanism, JEH V /1954/, 7-15.). Az egészhez 1. küln. T. D. Barnes, The Chronology of Montanism, Journal of Theological Studies, N. S. XXI (1970), 403-408.

[2] Itt csupáncsak jelezni tudom, hogy több vonatkozásban is ez utóbbi időpont, a mozgalom kezdetét a Kr. u. 156/157. évre helyező datálás látszik valószínűnek. Caesareiai Eusebios 'Egyhá^/örténet’-ének ötödik könyvében egy névtelen antimontanista szerzőt idéz (HE V 16,2.), aki a phrygiai Hierapolis püspöke, a Kr. u. 200 után elhunyt Abercius (Averkios) Marcellus megbízása alapján írta meg munkáját. Itt - többek között - azt olvashatjuk, hogy a szekta alapítójaként számon tartott Montanos Phrygia egy falujában, a Mysia határhoz közel eső Ardabauban prófétáit először (Komé tis einai legetai en téi kata tén Phrygian Mysiai kalumené Ardabau tunoma: HE V 16,7.). Közelebbről egy bizonyos Gratus asiai proconsulsága idején: kata Graton Asias anthypaton (HE V 16,7; a helyes névalak: Ardaban).