Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A papok templomából a gyülekezet templomába vezető út

104

Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006)

vizitátorok azokat, akik elhagyták a római egyházat, rebelliseknek, keménynyakú, bajkeverő embereknek látták. Ok fogadtak el teológiai képzettség nélküli embereket papnak, és nem várták, hogy praktikus ok, vagyis úrvacsora osztás nélkül celebráljanak misét. Azt hiszem, a katolikusnak megmaradottak és az eltávozottak attitűdjei valóban különböztek egymástól.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a vallások közötti választás mindig egyéni döntésen alapult. Biztosan voltak meghatározó, a többieket befolyásoló személyek és csoportok, akik sok ember vagy egész közösségek döntéseit létrehozták. Abban az időben azonban, amikor a választás lehetősége még nyitva állt, vagyis a protestáns egyházak még nem intézményesültek, a döntések minden valószínűség szerint társadalmi és szellemi attitűdtől függöttek. Nem római katolikusnak lenni — nemcsak az egyházi hatóságok szemében — rendszerellenességet jelentett. Másságot tükrözött. Azoknak, akik úgy akarták, a templom tőlük függetlenül működő megszentelt térből egyszerű építménnyé változott. Dönthettek úgy, hogy a díszítményeket eltávolítják és a templomot saját ízlésük vagy anyagi lehetőségeik szerint alakítják át. Ezt megtehették ugyan a katolikusok is, a lényeg azonban különbözött. Az alapvető különbség az volt, hogy az „eretnek” templom csak akkor vált szent térré, amikor a gyülekezet megjelent benne. A pap helyett, aki a szentségeket az ő távollétükben is kezelhette, a gyülekezet változtathatta az istállót vagy bármilyen más épületet az igaz kegyesség színterévé.

Azt javaslom, hagyjuk nyitva annak a magyarázatnak a lehetőségét, hogy az egyszerű emberek szellemi jólétük érdekében cselekedtek. Az viszont más kérdés, meggondolásaik a történetírás mércéjével mérve teológiai, vallási természetűek voltak-e vagy nem. A döntés a katolicizmus, illetve az evangéliumi tanítások között leginkább talán szellemileg racionális választásnak tekinthető.