Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A papok templomából a gyülekezet templomába vezető út
100 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) tok sorsa aló. század során minden mértéken túl romlott." Voltak azonban módszereik a legrosszabbak elkerülésére. A reformáció összefüggésében ehhez hozzá lehet tenni, hogy a rosszat elkerülő eszközök között az evangéliumi tanításokra szóló utalások nem szerepeltek. A földesurak sem használták a vallást hatalmuk fenntartására. Serédy Gáspár esete igen jellemző ebből a szempontból. Óriási birtokokat szerzett, 1546-ban egy sok kastéllyal és mezővárossal gazdag uradalmat Nyu- gat-Magyarországon. Ö és tisztviselői is rendkívül mohón viselkedtek a jobbágyokkal szemben. Nyilvánvalóan mindent megtettek a készpénzkiadások korlátozására. A korábbi birtokosok, a Szentgyörgyi Gróf család tagjai még fizettek a parasztoknak a birtokon folyatott munkáért és élelmet is adtak a napszámosoknak, Serédy azonban mindennek véget vetett. Ő ingyen munkát igényelt. Ráadásul olyan adókat követelt, amilyenekről a parasztok korábban soha nem hallottak. Bort is Serédytől kellett vásárolniuk. Serédy Gáspár a legrosszabb földesurak közé tartozott. Katolikus volt ugyan, — később püspöki kinevezést is kapott — mégis elűzte a katolikus papot Szentgyörgyről, továbbá eltulajdonította a templom kincseit. Bazinban elfoglalta az ispotály fenntartására és más községi kiadásokra szolgáló szőlő jövedelmeit. Egy másik helyen egy' házas pap működését nem akadályozta. Az uradalom jobbágysága és Serédy között rendkívül feszült viszony alakult ki. Ennek azonban a valláshoz semmi köze nem volt és a jobbágyok is megfelelően cselekedtek. Serédyvel szemben a királyhoz fordultak. Rendkívül tájékozottan léphettek fel, mert jóllehet Serédy Gáspár I. Ferdinánd egyik bizalmasa volt, a szentgyörgyi uradalom jobbágyai eredménnyel jártak. Ferdinánd parancsára a pozsonyi káptalan vizsgálta ki a panaszaikat. Az ügyet a káptalan jegyzőkönyvéből ismerjük.11 12 Az egyszerű ember a templomban Egy sor igen jó forrás maradt fenn emberekről, papokról és gyülekezeti tagokról, valamint templomi épületekről egy' 1559-1560-ban folyatott egyházi vizitáció sorozat jegyzőkönyveinek formájában.13 A vizitáció területe az esztergomi érsekség volt; országos zsinat előkészítéseként zajlott. Az érsek meghitt emberei, közöttük több esperes, az érsek saját káplánja, valamint egy' gyülekezeti pap kapott megbízást a vizitációra. Nyilvánvalóan tájékozottak voltak a vallás ügyeiben. A jegyzőkönyvek helyenként homályosan fogalmaznak és zavarosak, 11 Ebben két eltérő iskolához tartozó tudós véleménye is azonos. SZABÓ ISTVÁN: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp., 1947. passim.; PACH ZSIGMOND PÁL: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XII. században. Bp., 1963. 135-240. p. 12 Magyar Országos levéltár, E 156. (= Urbaria et Conscriptiones.) C 95/12. sz. 13 Az irategyüttes: Primási Levéltár (Esztergom), Archivum Ecclesiasticum Vetus No. 2121. E’gy része megjelent: BUCKO, V.: Reformné hnutie v archibiskupstve ostrihomskom do roky 1564. Bratislava, 1939.
