Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A papok templomából a gyülekezet templomába vezető út

94

Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006)

saját véleményük szerint, vagy soha nem hallottak az első reformátorról? A római katolicizmus képviselői közül, amennyire ma meglehet állapítani, csupán egy tekintélyes személy, lomnicai Horváth János kanonok használta az „evangéliumi tanítás” kifejezést. Úgy vélte, hogy a „keresztény szabadság ürügyén” sokan méltaüan cselekedeteket hajtanak végre.2 A kanonok nem sokkal később elhagyta a római egyházat. Nem lehetetlen, hogy már a reformáció megjelenése idején az evangéliumi szellemmel rokon meggondolásokra jutott.

Az első laikus reformátorok feltehetőleg a lélek szabadságáról prédikáltak az Evangéliumra hivatkozva. Ennek a feltevésnek a bizonyítása azonban még sok kutatómunkát igényel. A legfontosabb új források feltárása lenne. Csak új adatok alapján tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy kivel vagy mivel azonosultak a laikus reformátorok. Az a probléma, hogy mennyire voltak intellektuálisan felkészültek az azonosulásra, utolsónak maradhat.

A cselekedetek természetének meghatározása mindezzel szemben nem nehéz. Sok forrás maradt arról, mit tettek az emberek az új eszmék hallatán. Érdeklődni kezdtek. A vallás úgy volt beszélgetések tárgya, mint ma a politika. Mindenki hallott valamit, mindenki tudott valamit, mindenkinek volt véleménye. A kocsmákban könyveket olvastak fel, és prédikációkat vitattak meg. A szóbeli információ hatását nem lehet túlbecsülni. Úgy tűnik, a hitviták hallgatása sokak kedvenc időtöltésévé vált. Ezeket a hitvitákat többnyire nyilvános helyen tartották, és óriási tömegeket vonzottak. Sok híres vita a hódoltságban zajlott. Semmi nem tudta kiölni a teológiai beszélgetések szenvedélyét. Nem tudjuk, mi bűvölte el jobban az embereket, a résztvevők látványos fellépése-e, amit a mai tömegszórakoztatás fogalmaival is le lehetne írni, vagy a nehezen érthető teológiai érvelés. A lényeges az, hogy a hitviták valamilyen módon a legegyszerűbb emberekig eljutottak.

Nagy Szabó Ferenc 17. századi krónikaírónak ugyanaz volt a véleménye ezekről a nyilvános előadásokról, mint egyes modern történetíróknak.3 Szerinte a különböző vallások képviselői hízelegtek a barbár és tudatlan embereknek. Bob Scribner, Euan Cameron és Peter Blickle szerint a reformáció, ami eredetileg tanult emberek, a társadalom kiváltságos rétegeinek mozgalma volt, propaganda révén nyerte meg az egyszerű embert.4 A laikus érdeklődőknek hízelgett, hogy bevonták őket a vallási

2 1524-ben kelt levélben: HEH IT. 145. p.

3 Krónikája eg)' 1490-nel kezdődő szöveg része: BORSOS SEBESTYÉN1 - NAGY SZABÓ FERENC: János Zsigmond és az erdélyi reformáció. In: Tündérkert. Erdély öröksége I. Szerk.: MAKKA1 László. Bp., 1942. 116-130. p.

4 SCRIBNER, R.W.: For the Sake of Simple Folk: Popular Propeganda for the German Reformation. Oxford, 1994.; CAMERON, K.: The European Reformation. Oxford, 1991. 311-313. p.; BLICKLE, P.: Gemeindereformation: Die Menschen des 16. Jahrhunderts auf dem Weg zum Heil. München, 1987. 142-149. p.