Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
Toleranda és intoleranda a 16. századi Magyarországon 83 A reformádó terjedése és a török hódítás eseményei között más párhuzamok is vannak. Hangsúlyoznám azonban, hogy nem akarom azt állítani, mintha az oszmánok jelenléte kedvezően hatott volna a protestantizmus terjedésére. Ha ezt tenném, csak unalmas és túlhaladott nézeteket ismételnék. Egyes egyháztörténészek a refonnáció győzelmét az oszmánoknak a protestantizmus iránti rokonszenvével, illetve a katolikusokkal szemben táplált ellenszenvével magyarázták. Egy kifejezetten a magyarországi oszmán—protestáns kapcsolatot vizsgáló tanulmány azonban az oszmánok és a protestánsok viszonyáról homlokegyenest ellenkező következtetésre jutott.24 Most úgy tűnik, hogy a török hatóságok nem tettek különbséget az egyes felekezetek között. Kezdetben, és ez figyelemre méltó, a megszálló hatóságok részéről történt közeledés a protestánsokhoz, az érintettek azonban a közeledési kísérleteket kifejezetten visszautasították. Nem lehetett pedig könnyű ellenállni annak a kísértésnek, hogy a rettegett ellenség kedvét keressék. A török—protestáns kapcsolat ügyében emlékeztetek arra a közismert tényre, hogy a reformáció az ország minden részén azonosan viselkedett. A lényeget tekintve ugyanaz történt a királyság, Erdély és a hódoltság területén. Az 1570-es esztendőkre a keresztény lakosság 80-85 százaléka mindhárom országrészben valamelyik protestáns felekezethez tartozott. Az ellenség állandó jelenlétének szerintem más hatása volt. Az a véleményem, hogy aló. század világi hatóságainak általában toleráns magatartása az oszmán jelenlétből következett. Ahogyan a kortársak fogalmaztak, az ország a török torkában élt. Az állandó bizonytalanság légkörében egyik uralkodó sem kívánta alattvalóit maga ellen fordítani. Ez volt a szabály, és voltak ugyan kivételes esetek, de úgy tűnik, a világi hatóságok tudatosan nem kívántak a reformáció egyre emelkedőbb dagályával szemben úszni. A katolikus egyház egyelőre érődén maradt. Az utóbbi kitétellel nem akarok arra utalni, mintha a további események attól függöttek volna, mennyire tud a katolikus egyház világi támogatást szerezni. A katolicizmus helyzete ugyanis csak a királyság területén alakult a 17. század során előnyössé. Erdélyben 1690-ig református fejedelmek uralkodtak, az ország közepén fekvő hódoltságban pedig ugyancsak a 17. század végéig megmaradt a török megszállás. Ezt azért kell leszögezni, mert a protestantizmus fölénye idővel köztudottan hanyadott és eléggé elterjedt az a nézet, ami szerint a katolikus többség kialakulása a római katolikus egyház Trident után megélénkült tevékenységével magyarázható. Szerintem a döntő változást a török kiverése okozta. Az előtt sem a katolikus térítés, sem az ellenreformáció kezdeményezései nem voltak eredményesek. A katolikus fölény akkor alakult ki, amikor a háborúktól elpusztított területekre katolikus telepeseket hoztak. 24 SZAKÁLY, FERENC: Türkenherrschaft und Reformation in Ungarn. In: Etudes ITistoriques Hongroises. Bp., 1985. 437-459. p.
