Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon

Toleranda és intoleranda a 16. századi Magyarországon 77 tolikusként kezdte, nem meglepő tehát, hogy a hit első terjesztői Magyar- országon is, mint mindenütt, papok, szerzetesek és apácák voltak. Az az érzésem, hogy a magyarországi reformációra inkább a gúnyolódás, mint a fizikai konfrontáció volt jellemző. A reformátorok a humort használták, nem az erőszakot. Nagyon jellemző ilyen szempontból: a feljelentések szerint megvádoltak gyakran gúnyolták az egyháziakat. A gúny formájáról az iratok nem sok felvilágosítást adnak, de az a kevés, amit tudunk, azt mutatja, hogy gyakran az egyház női és férfi képviselőiről szóló gúnydalok énekléséből állt. Gúnyversek írásbeli titkos terjesztésével kezdődött, majd nyíltan énekelték a szövegeket például Brassóban és Szebenben, ahol 1524 során ilyen ügyben hosszas vizsgálat folyt. Ugyancsak gúnyolódó hangulatról szólnak tudósítások városi piactereken előadott szatirikus játékokról. Kettőt a kiváló tudós, Sztárai Mihály írt. Az egyik a cölibátust gúnyolta, a másik, a Comoedia lapidissima című a papok fölényes maga­tartását. Az 1550-es években ki is nyomtatták őket. Az ilyen színdarabok minden forrás szerint nagyon népszerűek voltak. A reformáció korának viszonylagos békéje Magyarországon össze- függött a kegyurak visszafogott magatartásával. Ahogyan fentebb jelez­tem, ez a visszafogottság nem volt valamilyen felekezeti elkötelezettség része, hanem a kegyúr és a gyülekezet kapcsolatából következett. Magyar- országon az egyéni vagy testületi patrónusok felekezeti hovatartozásuktól függetlenül gyakorolták birtokaikon a jus patronatust.11 Ez a rugalmas vallásügyi szerkezet sokkal a reformáció előtt kialakult. A 13. század fo­lyamán jelent meg, amikor görög ortodox románok jöttek Magyarország­ra. Rendszerint szervezett telepesek voltak, akiket a földesurak hívtak birtokaikra. A beköltözés egyetlen fázisában sem volt szó vallásváltozta­tásról. A román közösségek minden korlátozás nélkül kaptak engedélyt templomok építésére és vallásuk gyakorlására.12 A görögkeletiek katolikus kegyuraság alatt éltek, templomaik kiváló és toleráns együttműködésről tanúskodnak. Sok szép középkori freskót Magyarországon ortodox temp­lomban festettek. Az egyetlen középkori freskó, ami az Arpádház első szentjeit, Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót együtt ábrázolja, a kristyáni vagy cripiori, ma Romániában lévő templom falán maradt fenn. Nehéz lenne bizonyítani, hogy aló. század magyarországi kortársai a katolikus és ortodox, illetve a katolikus és protestáns kapcsolatot hason­lónak érzékelték. Az viszont bizonyos, hogy a patrónus és a templom felekezeti különbsége a reformáció idejére jól bevált gyakorlattá vált. A továbbiakban mind a katolikusok, mind a protestánsok követték. A té­nyek ezt mutatják, jóllehet a reformációt Magyarországon sokszor úgy 11 A jus patronatus és a földesuraság összefüggése Magyarországon különbözött a nyugat-európai gyakorlattól. KOLLÁNYI FERENC: A magán kegyúri jog hazánkban. Bp., 1906. 13-15. p. 12 MÁKKÁ! LÁSZLÓ: Görögkeleti román papok és templomok. Tn: Erdély története. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Bp., 1986. 394-400. p.

Next

/
Thumbnails
Contents