Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A protestáns vallásszabadságért folyó harc az 1646-1647. évi országgyűlésen
A protestáns vallásszabadságért folyó harc 45 nem érintették. Ők az európai háborúban korábban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, az utódja, I. Rákóczi György oldalán, illetve az erdélyi fejedelmekkel szemben vettek részt. Rákóczi azonban egy előnyös pillanatban elhagyta nyugati szövetségeseit; már 1645 végén kúlönbékét kötött a császárral.3 így aztán Magyarországon, az országgyűlés idején már jó néhány hónapja béke volt. A magyar rendeket a császár és a fejedelem békekötése mégis rendkívül erősen foglalkoztatta. Főleg az izgatta őket, hogy nem ismerik a megállapodás szövegét. Ferdinánd ugyanis Linzben a rendek tájékoztatása nélkül írta alá a szöveget. Másrészt mindenki hallott arról, hogy ez a linzi béke — sok más rendelkezés mellett — a protestánsok egyik régi követelését teljesítette, nevezetesen kimondta a parasztok vallásgyakorlatának szabadságát. Ezzel az üggyel, a jobbágyok vallásszabadságával az országgyűlés 1618 óta folyamatosan, újra, meg újra foglalkozott, anélkül, hogy a katolikus és a protestáns párt között egyetértés alakulhatott volna ki.4 A katolikusok a patrónusi jogra hivatkozva ragaszkodtak a nem katolikus templomok elfoglalásának jogához, míg a protestánsok a lelki- ismeret szabadságára hivatkozva kívánták azt, hogy a templomok a gyülekezet vallását követhessék. Ferdinánd és Rákóczi megállapodása, jóllehet az országgyűlés bevonása nélkül született meg, tulajdonképpen véget vetett ezeknek a vitáknak. Itt volt az 1646-os országgyűlésre gyülekező rendek izgatottságának harmadik oka. A megállapodást ugyanis ezen az országgyűlésen még törvénybe kellett foglalni. így aztán az események elején a protestánsok bizonytalanok voltak a tekintetben, milyen értékű Rákóczi győzelme a császár felett a vallásszabadság ügyében, a katolikusok viszont még abban reménykedtek, hogy a törvénybefoglalást, vele a paraszti vallásszabadság kimondását megakadályozhatják. A kilenc hónapra elhúzódó országgyűlési tárgyalásokon hét hónapot töltöttek a linzi béke törvénybe foglalása és a béke rendelkezéseinek következményei feletti vitával. Mivel a béke legfontosabb rendelkezése a jobbágyok jogait biztosította a földesurakkal szemben, azt lehetne gondolni, hogy az ügyről alkotott vélemények az országgyűlés tagjainak társadalmi hovatartozása szerint alakultak. Vagyis a felsőház, amelynek tagjai a jus patronatust gyakorolták, a törvénybe foglalás ellen voltak, míg az alsóház, amiben kisebb birtokos nemesek ültek, olyanok, akik rendszerint nem tudtak kegyúri jogot gyakorolni, a linzi béke beiktatása mellett voltak. Valóságosan a helyzet sokkal bonyolultabban alakult, és az egyes személyek állásfoglalásának kevés köze volt társadalmi helyzetükhöz, vagy a földesúr-jobbágy viszonyhoz. 3 A békekötés szövege, története és szövegeinek kiadása: Österreichische Staats Verträge, Fürstentum Siebenbürgen, 1525-1690. Hg.: GOOSS, RODERICH. Wien, 1911. 715-895. p. 4 Ld. ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformációtól kezdve, II. Bp., 1892. 34-51. p.
