Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon
A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon 37 megszüntetésére sem ők, sem Báthory Zsófia nem tettek kísérletet. A templom katolikus kézre adása előtt a fejedelemasszonynak egyetlen gesztusa irányult közvetlenül a református egyház ellen Patakon: 1666- ban megvonta a lelkészektől és tanároktól azokat, a főként természetbeni juttatásokat, amiket hagyományosan a „várból”, vagyis a Rákóczi család saját jövedelmeiből szoktak kapni. Ugyanígy megszüntette a maga részéről a kollégium támogatását. Egyidejűleg tett hasonló intézkedéseket valamennyi Rákóczi birtokon. Nagyon hamarosan kiderült azonban, hogy saját családjának többet ártott, mint a protestánsoknak. Fiát, I. Rákóczi Ferencet bénította meg, aki éppen ekkortájt vette el Zrínyi Péter lányát, és apósa oldalán be kívánt volna kapcsolódni a politikába. A Rákócziak hagyományos támasza azonban, a felső-magyarországi protestáns köznemesség elfordult tőle anyja ellenséges gesztusa miatt. Egyetlen kiút nyílt: a fiatal Rákóczinak meg kellett velük egyeznie. 1669 tavaszán került rá sor. Az elmaradt juttatások fejében Báthory Zsófiáék nagy összegű készpénzt tettek le, a továbbiakban pedig Rákóczi Ferenc megígérte a járandóságok folyamatos kiszolgáltatását. A nemesség viszont mindezek ellenében támogatását helyezte kilátásba.30 Ennek az 1669-i megegyezésnek messzire ható következményei lettek. Leírásuk azonban elvezetne a sárospataki jezsuitáktól. Ide csak néhány összefüggés tartozik. Először is az eset figyelmeztet: a pataki reformátusok helyzetét a templom elvétele előtt sem szabad túlságosan leegyszerűsítve, tökéletesen zavartalannak tekinteni. Az uradalomból nyert juttatások megvonása mai szemmel nézve nem volt ugyan méltánytalan, hiszen természetesen következett Báthory Zsófiáék katolizálásából, de az érintettek bizonyosan súlyos sérelemnek tekintették. Ugyanakkor viszont — mivel az 1669-i megegyezéshez vezettek — erejük tudatát növelhette. A hatalmas Rákóczi família tagjai is meghajolni kényszerültek a protestánsok igényei előtt. A győzelem súlyát jól érzékelteti az, hogy a juttatások feletti harc tulajdonképpen öncélú volt. Mind Báthory Zsófia, mind az érintettek tudták: az uradalmi adományokkal a protestánsok távolról sem anyagi létalapjukat veszítik el. A „várból” a gyülekezet és az iskola sok terményt, főként gabonát és bort, továbbá némi készpénzt kapott.31 Ez azonban csak töredéke volt az egyházi jövedelmeknek. Emellett fizettek a patakiak közvetlenül egyházi szolgáltatásokért, keresztelőért, esketésért, temetésért, illetve adószerűén rendszeres járandóságot adtak a lelkészeknek. A pataki prédi30 A megegyezést a patakiak szemével írja le: Matricula. 143-146. p. 31 Az 1669-i megállapodás szerint például a főprédikátornak 30 köböl búza és 14 hordó bor, az első tanárnak 18 köböl búza és 7 hordó bor, az iskolának 40 köböl búza és 4 hordó bor járt, de kaptak járandóságot más egyháziak is. Dobó Ferenc és Lorántffy Zsuzsanna adományából járt valami készpénz.
