Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas
Comenius magyarországi elképzeléseiről 29 kiadását, a hadsereg tisztjei a katonák közé állottak hazavitelét, vagy a bányák intézői a náluk dolgozók visszarendelését. A jobbágyért folytatott harcoknak ezekben az eseteiben a másik fél, a jobbágyát visszakövetelő birtokos, tulajdonképpen nem a fejedelemtől, hanem az ő személyében földesúri vetélytársától szenved vereséget. Senki nem versenyképes a fejedelmekkel szemben. Ebben a szerkezetben a jobbágyok reménytelen helyzetbe kerültek: kitörési kísérleteikkel szemben szilárd fal mered. A fejedelem és a nemesség minden ellentéte mellett is azonosak az érdekei. Comeniusnak ezek szerint igaza is volt, nem is, amikor a Gentis felicitas-t politikai röpirat helyett az uralkodónak szóló beadványként fogalmazta. Mert a hatalom gyakorlásának erdélyi rendszerében valóban nem tehetett volna senki semmit a viszonyok megváltoztatására. Minden eszköz a társadalmi ellenőrzéstől és beleszólástól tökéletesen ment fejedelem kezében van. Ez így igaz. De igaz az is, hogy a fejedelmek semmi érdeke nem szólt a változtatás mellett. A társadalom valamennyi elemét megkötő rendszert ők hozták létre. Ha társadalmi viszonyok alakulása tekintetében lehet személyes felelősségről beszélni, úgy a három nagy fejedelem, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György nyilvánvalóan közvetlenül részes az erdélyi furcsán anakronisztikus társadalmi és politikai rendszer megalkotásában. Miért változtatott volna egyikük is rajta? Innen aztán már csak egy következtetés adódik: ki kell rohanni azok ellen a fejedelmek ellen, akik miatt Erdély nem emelkedhetett a nemzetközi mérce szerint boldog országok sorába. Nem érdemes azonban elkezdeni, mert mielőtt az ember belemelegednék, észreveszi a történelem fintorát. A logikusan felépített gondolatmenet összeomlik, mert ha Comenius egy nagy nemzetközi Habsburg-ellenes vállalkozás sikere érdekében kívánta volna boldognak, azaz tevékenynek és erősnek látni Erdélyt, a fejedelmek ugyanezzel a céllal tartották a boldogságtól oly távoli állapotban. Mindenki beavatkozásától függetlenül működtethető hatalomra a nagy cél érdekében volt szükségük. A bárki beleszólásától mentes ügyintézéssel országukat és magukat a nemzeti királyság megszervezésének feladatára kívánták alkalmassá lenni. A történelem nem igazolta őket. Nem voltak képesek a Habsburgok magyarországi uralmát felszámolni. De valószínűleg a nép boldogsága sem vezette volna más útra a történelmünket.
