Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas
18 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) excoctum tempus ipsum urget et decidere cogit. Nec magno nimis robore ad Bestiam per se languentem et moribundam penitus conficiendam opus est: qualem Apocalypticam illam, antehac saevientem, intueri fides cogit.”4 A Sermo secretus harciasabb alaphangja mellett szembetűnő különbség még: ez nyíltan utal a rózsakeresztességre,5 míg a Via lucis, jóllehet a reminiszcenciái félreérthetedenek, nem utal egyenesen erre az előzményre. A Zsigmond házasságán töprengve Comenius talán azért írta le a rózsakeresztes allúziót, mert a Sermo secretus-t valóban titkosnak szánta, lg}' olvasható mindenesetre: „Quae ipsa connubialis solemnitas occasionem dabit congressui heroum... qui Sectam Heroicam, Mundi reformatricem et beatricem et Jesuitiperdam (ut illa annis abhinc 32 votis designata et consiliis delineata est) constituere, imo et inchoare ac fundare Tuis sub auspiciis poterunt.”6 A harciasabb hang és a Sermo secretus nyílt rózsakeresztessége valószínűleg összefügg. Bizonyos értelemben együtt jelentik a visszatérést a pfalzi választófejedelem házassága körül annak idején kialakult reményekhez. Akkor, az 1610-es években, az V. Frigyes személyéhez kapcsolódó rózsakeresztesség Európa protestáns hatalmainak összefogásától várta a Habsburgokban megtestesült katolicizmus bukását. Az emberiség egyetemes békéjét és bölcsességgel megnyilvánuló boldogságát. A Via lucis és a Sermo secretus alapvető hasonlóságából, illetve felületi különbözőségeikből két következtetés adódik. Az első: Comeniust az 1651-es erdélyi, magyarországi viszonyok az 1641-es angliai szellemi légkörre emlékeztetik. A két helyzettől gyakorlatilag azonos következményeket vár. A második következtetés az elsőhöz csak részben kapcsolódik. Eszerint Comenius előtt Zsigmond és Henrietta házassága Stuart Erzsébet és a pfalzi választófejedelem nagy várakozásokkal körülvett esküvőjét idézi fel. Zsigmondék kapcsolata éppen úgy a politikai és szellemi változások ígéretét hordozza, ahogyan annak idején az évszázad esküvője ilyen reményeket ébresztett. Ezeknek a meggondolásoknak a kiinduló pontja természetesen közismert. Ha a Henrietta szülei házasságára való utalást nem tartják is számon, mindenki tudja, hogy Comenius rózsakeresztes, vagy kiliasztikus ábrándokat kergetve nagy Habsburg-ellenes vállalkozást várt Rákóczi Zsigmondtól. Igaz, az irodalom ezt a tényt nem mindig említi, hiszen általában magyarázgatásra szoruló eltévelyedésnek tartják. Bár csak kevesen jutottak odáig, mint a rózsakeresztes-monográfus Peuckert, aki kevés megértéssel, de annál nagyobb felháborodással írt a Zsigmond személyé4 JACOO. 13. 19. p. 5 PEUCKERT, WILL-ERTCH: Das Rosenkreutz. Berlin, 1973. (2. Aufl.) (továbbiakban: PEUCKERT, 1973.) 191. p. 4 JACOO. 13. 14-15. p.