Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas

18 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) excoctum tempus ipsum urget et decidere cogit. Nec magno nimis robore ad Bestiam per se languentem et moribundam penitus conficiendam opus est: qualem Apocalypticam illam, antehac saevientem, intueri fides cogit.”4 A Sermo secretus harciasabb alaphangja mellett szembetűnő kü­lönbség még: ez nyíltan utal a rózsakeresztességre,5 míg a Via lucis, jólle­het a reminiszcenciái félreérthetedenek, nem utal egyenesen erre az előz­ményre. A Zsigmond házasságán töprengve Comenius talán azért írta le a ró­zsakeresztes allúziót, mert a Sermo secretus-t valóban titkosnak szánta, lg}' olvasható mindenesetre: „Quae ipsa connubialis solemnitas occasionem dabit congressui heroum... qui Sectam Heroicam, Mundi reformatricem et beatricem et Jesuitiperdam (ut illa annis abhinc 32 votis designata et consiliis delineata est) constituere, imo et inchoare ac fundare Tuis sub auspiciis poterunt.”6 A harciasabb hang és a Sermo secretus nyílt rózsakeresztessége valószí­nűleg összefügg. Bizonyos értelemben együtt jelentik a visszatérést a pfalzi választófejedelem házassága körül annak idején kialakult remények­hez. Akkor, az 1610-es években, az V. Frigyes személyéhez kapcsolódó rózsakeresztesség Európa protestáns hatalmainak összefogásától várta a Habsburgokban megtestesült katolicizmus bukását. Az emberiség egye­temes békéjét és bölcsességgel megnyilvánuló boldogságát. A Via lucis és a Sermo secretus alapvető hasonlóságából, illetve felületi különbözőségeikből két következtetés adódik. Az első: Comeniust az 1651-es erdélyi, magyarországi viszonyok az 1641-es angliai szellemi lég­körre emlékeztetik. A két helyzettől gyakorlatilag azonos következménye­ket vár. A második következtetés az elsőhöz csak részben kapcsolódik. Eszerint Comenius előtt Zsigmond és Henrietta házassága Stuart Erzsé­bet és a pfalzi választófejedelem nagy várakozásokkal körülvett esküvőjét idézi fel. Zsigmondék kapcsolata éppen úgy a politikai és szellemi változá­sok ígéretét hordozza, ahogyan annak idején az évszázad esküvője ilyen reményeket ébresztett. Ezeknek a meggondolásoknak a kiinduló pontja természetesen köz­ismert. Ha a Henrietta szülei házasságára való utalást nem tartják is szá­mon, mindenki tudja, hogy Comenius rózsakeresztes, vagy kiliasztikus ábrándokat kergetve nagy Habsburg-ellenes vállalkozást várt Rákóczi Zsigmondtól. Igaz, az irodalom ezt a tényt nem mindig említi, hiszen általában magyarázgatásra szoruló eltévelyedésnek tartják. Bár csak keve­sen jutottak odáig, mint a rózsakeresztes-monográfus Peuckert, aki kevés megértéssel, de annál nagyobb felháborodással írt a Zsigmond személyé­4 JACOO. 13. 19. p. 5 PEUCKERT, WILL-ERTCH: Das Rosenkreutz. Berlin, 1973. (2. Aufl.) (továbbiakban: PEUCKERT, 1973.) 191. p. 4 JACOO. 13. 14-15. p.

Next

/
Thumbnails
Contents