Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Busku Anita Andrea: Köbel Szilvia: "Oszd meg és uralkodj!" Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945-1989 között
Recenziók 207 Köbei Szilvia: „Oszd meg és uralkodj!” Az állam és az egyházak politikai, jogi és igazgatási kapcsolatai Magyarországon 1945-1989 között. Bp., Rejtjel Kiadó, 2005. 216 old. 2006 a választások éve. Mikor is élhetne intenzívebben az emberekben, az állampolgárokban az a mindent átható érzés, hogy önnön sorsunk kovácsaivá válhatnak, ha nem az ilyen esztendőkben. A jövőről való felelős döntés azonban elképzelhetetlen a múlt ismerete nélkül. A tisztánlátás igénye — szinte — mindenkiben él, ám az objektivitásra és tényszerűségre való építés elve, szerencsés vagy tudatos megvalósítása leginkább talán két tudományterület művelőit jellemzi: a jogászokat illetve a történészeket. Köbei Szilvia munkája e diszciplínák kitűnő ötvözetét képezi, miképpen ez a múlt évben megjelent munkájából is kitűnik. A kötet témaválasztása is jelzi, hogy az említett tisztánlátásra szükség is van, több okból. Szükséges egyrészt a professzionalitás, hiszen doktori értekezés közzétételéről van szó. Elkerülhetetlen másrészt az objektivitás is, ugyanis a magyar jog- és egyháztörténet azon szeletét teszi vizsgálat tárgyává, mely a 20. századi múlthoz napjainkban is ezer szállal kötődik. A közelmúlt inkább szunnyadó aknamezőhöz hasonlít, kutatása inkább harcászati kihívással, mint puszta tények feltárásával állítható párhuzamba. Különösen igaz ez az egyház vonatkozásában, miután az aktuálpolitikai események nagy hatással vannak a vallási intézmények életére és vice versa. Ezen hipotézis a vizsgált jogszabályok, levéltári és egyéb, primer és szekunder források alapján egyértelműen igazolódni látszik. Az 1945 és 1989 közötti éveket szerzőnk nem bontja korszakokra, tekintettel a közjogi modell - alapvető struktúráját tekintve — nem változott, fennállt és funkcionált a rendszerváltásig, mindamellett, hogy a politikai felépítményt érték gyakori változások. Igazat is ad az olvasó, hiszen mindhárom — politikai, jogi, igazgatási - síkon bizonyítva látszik ezen elméleti összegzés. Bár születtek demokratikusabb tendenciájú jogszabályok, sőt végig érvényesült a szekularizációra való törekvés, a szabadság kék madara végig csak zörgethette láncait. A pártállam idején a szocializmus, a marxista-leninista irányzat kitüntetett ideológiai magaslatra emelése egyéb hitek, vallások feleslegességét, sőt, terhét jelentette. A rendszer kiépülése, a módszerek „finomodása” a helyzetet egyrészről hol biztosabbá, másrészről hol bizonytalanabbá tette, s az egyházpolitikai irányvonal változásait eredményezte. A totális elnyomást felváltotta a titkos-félhivatalos szövetségek kötése. Találóan fogalmaz a szerző, mikor azt írja: a szocialista rendszer „saját képére formálta az egyházakat, és ebben az egyház akkor vezetői partnerei voltak a hatalomnak”. Az Állami Egyházügyi Hivatal működéséről szóló fejezet, ha lehet, még alaposabban kidolgozott, mint a kötet többi része. Ennek oka kettős, egyrészt gyakorlati, hisz a szerző korábbi, mélyen kiaknázott tanulmányaira épül, másrészt elméleti aspektus
