Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
182 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Martinovich Sándor jezsuita páter Kereszténység és feminizmus című füzetében ezt olvashatjuk: „Hagyjuk meg a nőt ezután is annak, ami eddig volt. A melegség, a bensőség, a szeretet biztosítékának. Ez az ő világa. Azért ne kívánjuk, hogy belerohanjon a pártküzdelmekbe. Ha válogatás nélkül a fórumra engedjük a nőket, nem a melegség, bensőség és szeretet fog velük a fórumra jutni, hanem a feminista szenvedelmek és női logikátlanságok káosza fogja tönkrejuttatni a fórumot is, őket is.”158 Raffay püspök önéletírásában pedig ezt olvashatjuk: „Ennek [a nők emancipációjának] mindig határozott ellensége voltam. A nők «emancipálása» voltaképp a nők megrontása és ereded természetükből és természetes hivatásukból való kiforgatása. [...] Ha a nők elvesztik vagy elpazarolják nőies voltukat, akkor csak különböző nemen lévő emberállatok élnek együtt, de nem eszményeket is szolgálni tudó istengyermekek.”159 — pedig az ő felesége is helyet foglalt a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetségének vezetőségében! Egész időszakunk egyik jellemző vonása az egyházakat — elsősorban a római katolikust — illetően, hogy a szociáldemokrácia támadásainak voltak kitéve. A politikai hatalom korlátlan birtokosának képzelve magukat sok helyen a helyi szociáldemokrata személyek a lakosságot a pap ellen lázítot- ták, melyet csak erősített, hogy számos faluban szociáldemokrata összetételű nemzeti tanács alakult. Ez az ellenségeskedés már a forradalom napjaiban is gyakran előfordult, de forrásainkból úgy tűnik, hogy a választási küzdelem fellángolásával élénkült fel igazán. „A munkások »ezeket is nemsokára agyonütjük« és hasonló megjegyzéssekkel kísérik őket [a papokat], gúnyolják botrányosan azután a szent gyónást, templombajárást, népbolondítóknak neveznek, sőt, röpiratot is küldtek széjjel a papi birtok és a vallás, mint papi babona ellen” — panaszkodik a pápai esperes.160 A papok, de még a református lelkészek is az ország minden részéből panaszkodtak erre.161 Ajkán még attól sem riadtak vissza, hogy sárral megdobáltak egy haldoklónak szentséget vivő papot a bányatelepen,162 Szegeden pedig a helyi szociáldemokraták elhatározták, hogy kiküldötteik minden prédikációt végig fognak hallgatni, és ha ott a pap társadalmi vagy politikai dolgokról szólni mer, egyszerűen kikergetik a templomból.163 Győrött még a püspöki palotába is behatoltak felfegyverkezett munkások MARTINOVICH SÁNDOR: Kereszténység és feminizmus. Pécs, 1918. (Vallásosság és Műveltség, 5.) 36-37. p. 159 COL. Raffay Sándor önéletírása 34. p. 160 VÉL. AD 6748/1918. sz. 161 Például: PL Csernoch 1919 Gat. 13. 344. sz., 1585. sz.; VÉL. AD 192/1919. sz.; RL. C/197 30. dob. Miniszterhez felterjesztendő iratok. A monori református egyházközség beadványa a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez; PPL. 1111/1919. sz.; GyEL. Egyházkorm. 6159/1918. sz., 263/1919. sz.; VPL. Mixta district. 6615/1918. szAlkotmány, 1919. március 9. 6. p. Veszprémi Hírlap, 1919. március 6. 3. p. Evangélikus Őrálló, 1919. február 9. 44. p.
