Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
176 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) A S^oááUs Útmutató következő, decemberi száma is ezt a gyakorlati szervezkedési eligazítást folytatta. Ebben „férfiasán” bevallották, hogy hiába állítanak női képviselőjelölteket, minden bizonnyal azok meg fognak bukni a nemzetgyűlési választásokon, mivel az olyan országokban is, ahol a nőknek már régtől szavazati joguk van, csak igen lassan kerültek be a képviselőházba. Ezért egész erejével azon kell lennie a keresztény női tábornak, hogy a községi és vármegyei választásokon tudjanak majd kellőképpen érvényesülni, ahol erre van reális esélyük. A decemberi szám másik témája, a novemberi folytatásaképp, a női szavazók megnyerése volt a keresztény pártoknak, ha már létesült helyi női szervezet. Erre vonatkozóan is ellátták tanácsokkal és gyakorlati útmutatókkal a szervezkedő nőket: először is nyilvános nagygyűlést kell tartani, ahol azonban a különböző körülmények miatt ez nem tanácsos, ott csöndben, kisebb csoportokban kell az irányítást megadni. Azonban a gyűlések csak propagálják a mozgalmat és ráirányítják a figyelmet, de az igazi munka csak azután következik a novemberi Szociális Útmutató leírása alapján, melyet — ha lehetséges — ki lehetne egészíteni a helyi sajtó megnyerésével és az agitációs munkába való bevonással, röpiratok és plakátok nyomtatásával, a propagandához szükséges új pénzforrások felkutatásával és háziagitációval, mely ugyan nagyon sok munkát igényel, de a legeredményesebb lehet. A Társulat még attól sem riadt vissza, hogy gyermekeket szervezzenek be a háziagitáció céljaira, például egyes lapok begyűjtésére.112 Az Útmutató leírja a Társulat egy Maros-menti kisvárosban a sajtó érdekében kifejtett háziagitációjának lefolyását is, más vidékek okulására. A leírás olyan jól tükrözi a Társulat beszervezési elveit és módszereit, melyet időszakunkban követett, hogy érdemes egészében bemutatnunk: „Megszereztük a városka helyrajzát és megnagyítottuk. Tagjaink utánajártak, hogy minden utcában hány szám van; ennek értelmében lerajzoltuk a házhelyeket a térképbe. Most történt az utcák felosztása tagjaink között. Néhány nap múlva mindenki végiglátogatta a maga utcáját. A szegényebb helyeken mosónét kerestek és így kezdték meg a beszélgetést a házbeliekkel. A másik helyen volt valakinek esedeg egy tényleges ismerőse, ott annak révén jutott közelebb a házbeliekhez. Az egyik előkelőbb helyen azzal mentek be, hogy a házikisasszony zongorajátékát dicsérték, és «azt jöttem megkérdezni, hogy adandó alkalommal nem venne-e részt valamely jótékony zenés teán?» Egy másik helyen kérdezősködtek, hogy nem tudnak-e kosztos asszonyt ajánlani abban a városban, ahol az ő fiuk tanul, mert «jövőre a mienk is gimnáziumba megy már». Minden helyen szó került az újságolvasásáról és mindenütt azzal váltak el, hogy legközelebb majd személyesen hoznak el egy példányt a mi újságunkból, vagy hogy legközelebb eljön megkérdezni, hogy «hogyan tetszett neki meg a kedves férjének a lap». Nekünk pedig a legközelebbi alkalommal beadta minden tag írásban: mely házakban kik laknak, mely újsáSzociális Útmutató, 1918. december (In: PPL. 5100/1918. sz.)
