Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
172 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) majd a katolikus alsópapság az ő számukra nyeri meg a népet,82 de csalatkoznia kellett: botrányos 1919. január 15-16-i kongresszusa után a Papi Tanács már valójában elveszítette minden vidéki támogatottságát és befolyását és csak néhány budapesti pap elszigetelt szervezetévé vált. Hogy ki győzhetett volna a választásokon? Ezt még a kortársak sem tudták megbecsülni, csak annyi valószínű, hogy mindhárom csoport tagjai nagy számban bekerültek volna a nemzetgyűlésbe.83 A fentebb leírtaknak megfelelően vidéken a katolikus papok — a protestáns lelkészek ilyen irányú tevékenységére vonatkozóan, kivéve Baltazár a Mezőfi-féle Párt melletti agitációját, nincs forrásunk — ott, ahol a Keresztényszociális Párt nem bírt kizárólagos befolyással, a Földműves Párt és az éppen más választási csoportosulásba tartozó, de hozzájuk sokban hasonló programú és szellemiségű Kisgazda Párt mellett is agitáltak, annak ellenére, hogy ez utóbbi követelte a népiskolák és a tanítóképzők államosítását.84 Ezt láthatjuk Tápiógyörgyén85 és Sóskúton,86 Révay Tibor kalocsai kanonok pedig egyenesen azt a kérdést intézte az egyházmegye papságához, hogy mi a véleményük a Kisgazda Pártról és azt hajlandóak lennének-e támogatni.87 A katolikus egyházi befolyásoltságú lapok is támogatták ezeket a pártokat is a Keresztényszociális Párt mellett, csakúgy, mint a velük szintén egy táborban küzdő Lovászy-féle 48-as és Függetlenségi Pártot.88 De persze valójában a katolikus vallásos tömegek igazi pártja a Keresztényszociális Párt maradt, mely december közepétől óriási vidéki szervezőmunkába kezdett. Március közepéig hozzávetőlegesen 200 új keresztényszocialista pártszervezet alakult, illetve újult meg, a legnagyobb városoktól kezdve a legkisebb falukig. Legelsősorban az ország nyugati és északnyugati vidékein értek el sikereket, különösen Székesfehérváron, Győrben és Szombathelyen volt erős pártszervezet, az ország keleti feléből csak Szatmárból hallunk nagyfokú szervezkedésről.89 Juhász Nagy, 1945. 431. p. 83 JUHÁSZ NAGY, 1945. 457-458. p. 84 MÉREI, 1969. 192. p. VPL. Priv. Balázs Ladislai 847/1919. sz. 86 Csicsay Iván - Göndics Zoltán - Kende János - Koltaj Sándorné - Lakatos Ernő (szerk.): Iratok Pest megye történetéhez. Bp., 1969. 69. sz. KFL. I.l.a Politica 1918 „Választási ügyben tudakozódás” Kalocsai Néplap, 1919. február 15. 1. p.; Dunántúli Hírlap, 1919. március 6. 1. p., március 15. 2. p.; Veszprémi Hírlap, 1919. március 18. 1. p.; GERGELY, 1977. 91., 97-98. p. 89 Alkotmány, 1918. december 10. 6. p., december 12.9. p., december 19. 5. p., december 20. 2. p., december 22. 9. p., december 25.12. p., december 27.4. p., december 31. 4. p., 1919. január 25.1. p., február 2.7. p., február 7. 5. p., február 12. 5. p., március 4. 2 p., március 7. 5. p., március 8. 4. p., március 9. 6. p., március 12. 5. p., március 14. 5. p.; Dunántúli Hírlep, 1918. november 17.1. p., november 28.1. p., december 8.1. p., december 25. 4. p., 1919. január 12. 2. p., január 23. 3. p., február 18. 1-2 p., március 6. 3. p., március 15. 3. p.; Dunántúl, 1918. december 24. 6. p., december 29. 5. p.; Ktjérmegyá Napló, 1918. december 4. 3. p., 1919. január 28. 1. p.; Kalocsai Néplap, 1919. január 25. 1. p.; Veszprémi Hírlap, 1919. január 5. 4. p., február 6. 2. p.; Szombathelyi Újság
