Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Gróf Apponyi Albert egyházpolitikai nézetei
Gróf Apponyi Albert egyházpolitikai nézetei 155 egyházzal való kapcsolat rendezését azért tartja fontosnak, mert minden politikai törekvés — így ez is —, végeredményben a magyar nemzeti állam kiépítését és megerősítését szolgálja. A vallásszabadság tárgyalásához azt a megjegyzést fűzi, hogy bár elvben teljesen egyetért a vallás- és lelkiismereti szabadsággal, az időpontot nem tartja alkalmasnak a magyar nemzeti politika szempontjából: „Mert ha kultur-állam akarunk lenni, a kormánynak minden körülmények közt szem előtt kell tartani azt, hogy Magyarországon senkit se üldözhessenek vallásos meggyőződése és lelkiismereti sugallata miatt.”13 Ezen a ponton áttérhetünk a Szapáry-kormány idején megjelenő, jelentős egyházpolitikai kérdésekre, amelyek többek között a kormány bukását is okozták. A probléma „a vegyes házasság ügyéből — illetve az ilyenekből született gyermekek vallásának meghatározásából — keletkezett.”14 A kérdés már régóta napirenden volt: Irányi Dániel minden évben beadta a vallás- és közoktatási tárca költségvetésének tárgyalásánál azt a határozatot, amely törvényt szeretett volna alkotni a vallásszabadságról és a polgári házasságról; Tisza Kálmán válasza erre mindig az volt, hogy a vallásszabadság Magyarországon gyakorlatilag megvan, következésképpen ezt törvénybe foglalni nem kell. 1890 februárjában Szapáry kultuszminisztere, Csáky Albin gróf, kiadta az ún. Elkeresztelési Rendeletet. Ennek közvetlen előzményei közé tartozott az 1868:011., a keresztény hitfelekezetek egymáshoz való viszonyáról szóló törvénycikk, amely kimondta, hogy a vegyes házasságban született fiú az apa-, a lány pedig az anya vallását köteles követni. Ezzel szemben a katolikus egyház csak az olyan vegyes házasságokat ismerte el, részesítette áldásban, ahol az összes gyermeket katolikus vallásban nevelték. Apponyi nem értett ezzel egyet: „a szülők egyező elhatározási szabadságának e korlátozása semmiképp sem indokolható és a gyakorlatban bizonyos kútforrása a bonyodalmaknak; szerintem paritásos államban egyedül a porosz törvényhozás rendelkezése helyes, amely általános szabályként ugyanazt állítja fel, amit az idézett magyar törvény, de azzal toldja meg, hogy ameddig a szülők gyermekük vallására nézve egyetértőkig határoznak, senkinek sincs joga abba beleavatkozni”.15 A gyermekek vallásával kapcsolatban a törvényt azzal az etikai intézkedéssel egészítené ki, hogy „bizonyos koron túl a már megkezdett vallásos nevelésen ne lehessen önkényűleg változtatni.”16 A magyar gyakorlatban a törvénycikk végrehajtása úgy működött, hogy a vegyes házasságból született gyermeket katolikus pap keresztelte meg, s katolikus neveltetésben részesült még akkor is, ha a törvény szerint protestáns vallásban kellett volna nevelkednie. Ezt a jelenséget nevezte a protestáns papság elkeresztelésnek, vádolva a katolikus papokat. Uo. 361-362. p. 14 Apponyi, 1926. 209. p. 15 Apponyi, 1926.210. p. U’ GRÓF APPONYI Al.BF.RT: A gyermekek vallása. In: Gróf Apponyi Albert beszédei. 2. köt. Bp, 1896.603. p.
