Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Gróf Apponyi Albert egyházpolitikai nézetei
Gróf Apponyi Albert egyházpolitikai nézetei 153 alapuló, mélységes vallásosság uralkodott, valamint gyakorlati keresztény szellem, aminek következtében fejlődésem korszakában sohasem tapasztaltam ellentmondást elmélet és gyakorlat között.”3 A gróf első tanítója egy magyar pap volt, aki a vallásos szellemiség átadása mellett a magyarságot is belenevelte diákjába: „sohasem voltam jobban meggyőződve arról, hogy minden, ami magyar, tulajdonképpen az emberi tökéletesség legmagasabb fokát jelenti.”4 A kalksburgi évek alatt — Apponyi szerint a jezsuita szigor háttérbe szorult a tudás átadásával szemben — Franz Xaver Hattler páter keltette fel a filozófiai tanulmányok iránti hajlamát, Spinell József páternek köszönhette a klasszika-filológia felé fordulását, végül Patiss György páternek, a jezsuita rend ausztriai főnökének szónoki tehetsége tökéletesítését. Patiss páter ajánlotta ugyanis Apponyinak azt, hogy Cicero helyett inkább Démoszthenészt válassza szónoki példaképének, beszédei logikus felépítése miatt. A következő meghatározó állomás az a nyugat-európai körút volt, amelynek során Párizsban találkozott — és hosszas beszélgetéseket folytatott — Montalambert egyházpolitikussal, Rómában pedig — a Vatikáni Zsinat idején — Manning érsekkel, Ketteler és Dupanloup püspökökkel, akik nagy hatást gyakoroltak az egyházról és a vallásról alkotott nézeteinek alakulására. Montalambert-re Eötvös József és Apponyi György hívta fel a gróf figyelmét; mindketten kapcsolatban álltak a francia liberális klasszikusok vezérével. Montalambert Eötvöst kitűnő kultusz- és közoktatási miniszternek tartotta, akinek iskolatörvénye a tan- és tanulás szabadságát hirdeti; liberalizmusa nem ismer egyházellenes tendenciákat, az állam és egyház jó viszonyának híve, szemben például a francia liberalizmus hagyományos papság- ellenességével.5 Montalambert a liberális katolicizmus híve volt, s Kiss Endre szerint annyiban mondható liberálisnak, hogy „a liberális szabadságjogok követelésére kívánja felépíteni az új katolicizmus társadalmi mozgásterét.”6 Az egyházpolitikust súlyos támadások érték, pedig csak annyit szeretett volna elérni, hogy „az Egyház számoljon a napjainkban feltartóztathatada- nul előretörő szabadságmozgalomnak vívmányaival s a szabadság eme légkörében inkább saját erkölcsi erejére építsen, mint a mindenkor drágán megfizetett világi hatóságok védelmére.”7 Manning érsek az angol katolicizmus szervezője volt, s mint ilyen — Montalambert-rel szemben — a liberálkatolikus gondolatok ellenzője. A Zsinat idején a pápai csalhatatlan- ság mellett szállt síkra, amely szerinte nem érintette az állam és egyház viGRÓF APPONYI Albert: Élmények és emlékek. Bp., 1933. (továbbiakban: APPONYI, 1933.) 20. p. 4 Apponyi, 1933. 6. p. 5 Apponyi, 1926.42. p. KISS Endre: Apponyi Albert, az ideológus és politikus. In: Történelmi Szemle, 1986. 1. sz. (továbbiakban Kiss, 1986.) 14. p. 7 Apponyi, 1926. 47. p.
