Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből

148

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

a sírkövet. Ez után következik a szokásos rövidítés, mely a sír feliratát zárja, jelentése: „lelke legyen befoglalva az öröklét kötelékébe” (Sámuel I. XXV,29.).33 Vannak olyan sírok is, melyek nem a keresztnevet tartalmazzák, hanem a polgári név teljes héber fordítását. Az idők változásával először csak az elhunyt nevét, később korát, és még később halálozásának évét is feltüntették magyarul. Van, mikor a két szövegmennyiség között helyreáll az egyensúly, és közel azonos mennyiségű szöveget közölnek héberül és magyarul. A legújabb sírköveken szinte már csak a magyar felirat található meg.

Kezdetben minden sírkő csak egy elhunytnak állított emléket. Ez alól kivétel a Jákói testvéreké. Később azon sírok tartalmaztak több nevet, melyeket 1944/45 után emeltek, s rajtuk áhítottak emléket a koncentrációs- és munkatáborokban, a munkaszolgálatban elhunyt rokonaiknak. E sírok mindig csak magyar szövegeket tartalmaztak. S van olyan sírkő, amelynek hátuljára vésték rá a neveket pl. Wellesz Hermannál, aki valószínűleg korábban hunyt el, mint elhurcolt rokonai, kiknek a nevét — valószínűleg utólag — a sír hátulján tüntették fel, a haláltábor nevével együtt. A diósgyőri temetőben a többi ilyen típusú síremlék az elhunytakat a sírkő előlapján tünteti fel.

A temető sírkövei (rnáccvót)

A temető a különböző sírformák tekintetében elég gazdag, s rajtuk jól végig lehet követni a különböző korokat és a rájuk jellemző „divatokat”. Azon szimbólumok tekintetében, melyek az elhunyt valamely tulajdonságára, hivatalára vagy nevének kezdőbetűjére utalnak — s melyeket a sír elejére szoktak vésni —, a temető sajnos elég szegény. A legrégebbi sírokon semmiféle szimbolikus jel nem található.

A legáltalánosabb motívum, mely szinte mindegyik sírkövön megtalálható: a szomorúfűz. A szomorúfűz a sátoros ünnep csokrának része, és később vált belőle szimbólum.34 Egy, a 19. század végéről származó obe- liszk sírkövön található meg a kohanita kézmotívum, mely az elhunyt származására utal. A midrás szerint az Isten a kohaniták áldást osztó ujjai közül tekint le. A harmadik, egyben az utolsó előforduló motívum a letört virág, mely fiatalon és váradanul bekövetkezett halálra utal. E szimbólum egy kis obeliszken található, mely méreteivel is jelzi, hogy az, akinek emléket állítottak vele, fiatalon és élete tavaszán hunyt el.

A sírokról megpróbáltam lejegyezni a héber szöveget is. Nagyon nehéznek bizonyult, már csak azért is, mert a héber írásjelek sokkal kevésbé állnak ellen az idő viszontagságainak, így sokkal nehezebben lehet formájukat kibetűzni. Ugyanezen leírások is rendelkezésre állnak, az egyértelműség érdekében csak magyar nyelvű feliratokra vonatkozólag fogok haOLÁH, 2001.45. p.

WlRTH PÉTER: Itt van elrejtve. Tokaji-hegyaljai zsidó temetők. Bp., 1985. 157. p.