Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Egy reneszánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus

Egy renes2ánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus

131

közönség számára. A folyóirat-szerkesztés munkájában legnagyobb segítsége — később szerkesztő-utóda — Kende János, a Marianum egyik paptanára volt. A folyóirat manifesztumát még az előfizetői, hirdetési felhívása is tartalmazta: „Erdély magyar művészetét fejleszti és hírnevét terjeszti, ki a Művészeti Szalonra előfizet vagy benne hirdet!” A folyóirat — azóta már az erdélyi magyar tudományosság talpköveivé vált — Kelemen Lajos, Jancsó Elemér, Gyalui Farkas, Kuncz Aladár, Roska Márton, Köpeci Sebestyén József, Siklóssy László színvonalas tanulmányait közölte. Hirschler József is sokat írt, nemcsak szerkesztett. Tanulmánya jelent meg a „kisebbik Testvérről”, assisi Szent Ferencről.8 A szeretet és szegénység szentjének lelkisége közelről érintette, és annyira foglalkoztatta, hogy lefordította és kiadta Jörgensennek a rendalapítóról szóló nagy munkáját.9 Könyvet írt Aquinói Szent Tamás gondolatvilágáról10 és tanulmányban vallott a legnagyobb irodalmi élményt nyújtó olvasmánya, a dantei infernó költőjéről.11

A Művészeti Szalon után az Oltár főszerkesztését vállalta, ahol ugyancsak számtalan művészettörténeti jellegű írását jelentette meg. Egész sorozatot szentelt a tabernákulum- és az oltártípusokról.

Legkedvesebb szerzőjéről, Dante Alighieriről írásbeli diskurzust folytatott az olasz költő kiváló magyar fordítójával, Babits Mihállyal. Hirschler József 1930. január 10-én levélben fordult a költő-szerkesztőhöz, amelyben megvallotta szenvedélyes odaadását az olasz reneszánsz nagy költője iránt: „Dantéért lelkesedem kispap korom óta. Hét évig Rómában voltam. Ha valaki, én becsülöm Nagyságod Danté-munkáját.”12 Levele mellékletéül megküldte Dante Pokla című kötetét, mely a tervbe vett Dante- tanulmányok sorozat I. könyvének első részeként jelent meg 1929-ben, Kolozsvárt. (Az illusztrációkat John Flaxmann rajzolta, Tommaso Piroli és Filippo Pistrucci metszette.) Babits válaszát nem ismerjük, mert Hirschler hagyatéka vagy elveszett a második nagy világégésben, vagy lappang valahol. Rendelkezésre álló levél híján egyfajta válasznak tekinthetjük azt a recenziót, mely Babits Mihály aláírásával Dr. Hirschler József: Dante pokla címen jelent meg.13 Ennek ismeretében számolhatunk be a két européer gondolkodó eszmei találkozásáról, mely során Babits írásában melegen üdvözölte az erdélyi szerző Dante-kötetét, mint „egy nemes és csüggedetlen kultúrakarat jelét és ajándékát.” Hirschler József korábban is

Assisi Szent Ferenc és a kultúra. In: A kolozsvári „Szentferenc harmadik rendjének” megemlékezése P. Tréfán Leonárd rendtartományi főnök papságának huszonötéves jubileumára, 1898—1923. Cluj-Kolozsvár, 1923. 9-17. p.

9

Assisi Szt. Ferenc élete. Jörgensen nyomán. Kolozsvár, 1925.

Aquinói Szent Tamás. Jubiláris gondolatok. Kolozsvár, 1924.

Dante. 1321 - 1921. In: Pás%tortű% 1921. 410-411. p.

A levél lelőhelye: Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, III/574. Közölve: SAS PÉTER: Hirschler József és Babits Mihály, a két „dantista” találkozása. In: Művelődés, 1996. 10. sz. 26. p. Erdélyi Helikon, 1930. 3. sz. 244. p.

13