Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Egy reneszánsz lelkületű főpap, dr. Hirschler József pápai prelátus

128

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

megírta elemi kath. vallásoktatás módszere című könyvét, Vallás és Tudomány elnevezéssel pedig vallásbölcseleti előadásokat tartott, amelyek később nyomtatásban is megjelentek. A kolozsvári Oltáregyesület megújhodása is neki köszönhető. Lelkészként a gyakorlati vizsgát akkor tette le, amikor egy fiatal rablógyilkost kellett előkészítenie utolsó útjára.4

Püspöke megbízásából az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. A tanulók rövidesen - kellemes meglepetésül — új, minőségi körülményekkel találkozhattak. A lelkiség elmélyítésére megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját, tanulásra olvasótermet alakított ki, szórakozásra házi zenekart szervezett és kuglipályát létesített.

Hirschler József kedves időtöltéséről, a keresztény egyházművészet és régészet tanulmányozásáról, feldolgozásáról sem feledkezett meg. Szakmai felkészültsége elismeréséül már a kolozsvári Ferenc József Egyetem katedrájára való meghívása is felmerült. A Gondviselés azonban másként határozott. Éppen egyetemi szakdolgozata megírásához akart látni, amikor egy váratlan esemény megzavarta tudományos elképzelései beteljesedését. Közvetlen egyházi elöljárója, Biró Béla kolozsvári apát-plébános hirtelen elhunyt. Az 1906. február 25-én lezajlott plébános-választáson a rajta kívül még ugyancsak lehetséges jelöltek — Pál István és Kászonyi Alajos — közül a 32 éves, ifjú papot nevezte ki utódul a püspöki kegy. A főpásztori kinevezési okmány indoklás részében olvasható: „jeles lelki tehetségei, alapos bölcseleti és hittani tudománya, többféle nyelvismerete, az egyházi szónoklat és hitoktatás terén szerzett gyakorlata, a testi és lelki betegek gondozásában tanúsított kitartása és tapintata, a kórházi apácák lelki gondozásában, valamint a Báthory-féle egyetemi fiúnevelő intézetnek az anyagiakban és szellemiekben egyaránt teljesített eredményes szolgálatai, szívós munkaereje és komoly, egyházias gondolkozása azt a meggyőződést keltették bennem, hogy ezen nehéz felelőséggel járó plébánosi állás betöltésével őt bízzam meg, ki a hitközség javára a legtöbb munkát fejtheti ki...”5

Elismert és szeretett lelkipásztor volt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka egykori temploma, a kolozsvári Szent Mihály sekrestyéjében őrzött kehely. Az aranyozott ezüst kegytárgyat zománcképek: Kálvária, Jézus Szíve, Szent József a kis Jézussal és Szűz Mária ékesítik. Kék zománcdíszben kereszt és I E S S U S betűk olvashatók. A talpában lévő véset elárulja az adományozókat és a megajándékozottat: „Kövesdi Báró Huszár Károly és neje hídvégi Gróf Nemes Mária Hirschler József dr. kolozsvári plébánosnak barátságok jeléül. 1906.”

Az újonnan kinevezett plébános az egyház Reményik Sándor által megverselt két alappillérére — a templomra és az iskolára — összpontosított. A Szent Mihály-templom plébánosaként elkészíttette stílushű, neogótikus főoltárát és gyóntatószékeit, bevezettette a modem villanyvilágítást és teret

4 Friss Újság, 1902. 338. sz. (december 5.) 1—2. p.

5 KENDE, 1927.13. p.