Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyikus Norbert: A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén, 1777
A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén 111 gálási jegyzőkönyvben gyakorta igen szűkszavúan nyilatkoztak egyes kérdésekben; ez orvosolható az 1780-as vizsgálat jegyzőkönyve segítségével, fel lehet tárni a részleteket, rávilágítva helytörténeti vonatkozásokra. Az egyház már a legkorábbi időktől fogva alaposan megválogatta, hogy kik tölthetnek be vezető pozíciókat köreiben. 1123-ban az I. Lateráni Zsinat juttatta érvényre azt az elgondolást, miszerint az eljárást mindenkor az egyház berkein belül kell lefolytatni, ennek joga az egyházat illeti.3 A későbbi visszaélések miatt III. Sándor pápa a III. Lateráni Zsinattal (1179) kimondatta a választandó püspökjdőltekre máig érvényben lévő legfontosabb kritériumokat.4 Az intézkedés a püspöki szék betöltésekor előzetes vizsgálatra kötelezte a választó testületeket. A kánoni kivizsgálás végleges módja aló. században rögzült. X. Leó pápa bullája a Rómában folytatott eljárások vezetését a jelölt országának érdekeit képviselő bíborosra ruházza. A Trienti Zsinat megerősítette a korábbi pápák rendelkezéseit, és az érsektartományi zsinatokat bízta meg a helyi igényeknek megfelelő eljárási mód kidolgozásával. Ezt azonban nem sikerült maradéktalanul végrehajtatni a tartományokkal; a reformhatározatok megvalósítása lassan haladt, főként Magyarországon.5 Azonban a tény, hogy a kánoni pert már Rómán kívül is el lehetett végezni, nagymértékben hozzájárult a gyakorlat elterjedéséhez. Ez időben gyakori volt a közvetlenül a Szentszék által történt kinevezés, így a püspökjelöltek gondos kiválasztása érdekében a leendő főpapok személyéről és egyházmegyéjük helyzetéről a pápáknak informálódniuk kellett. Ehhez szükségeltettek a Rómában vagy a területileg illetékes nun- ciatúrán lefolytatott vizsgálatok {püspökiprocessus, processus informativus). A kánoni kivizsgálások 20. századig fennmaradt formája XIV. Gergely és VIII. Orbán pápák idején alakult ki. XIV. Gergely 1591. május 15- én6 kelt rendeletében előírta, hogy a vizsgálatot (Rómán kívül) a területileg illetékes nunciusok személyesen vezessék. Tanú csak olyan egyház-világi méltóság lehetett, akit komolynak, tárgyilagosnak, vallásosnak és a helyzetről jó értesültnek tartottak az illetékes szervek. Meghallgatásukra bizalmas körülmények között került sor. A jelölt törvényes származású, 30. életévét betöltött, teológiai vagy licenciátusi fokozattal bíró személy lehetett, kinek szelleme, vallásossága megfelelő. Az egyházmegyével kapcsoAlapja az 1122-ben, V. Henrik és II. Calixtus pápa között köttetett wormsi konkordátum. Vö. HEUSSI, KARL: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp., 2000. 199. p.; ill. JEDIN, HUBERT: A zsinatok története. Bp., 1998. 47. p. Főpapok csak törvényes származású, életük 30. évét betöltött, kimagaslóan erényes és az egyházi tudományokban jeles egyének lehetnek; vö. GALLA FERENC: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. In: levéltári Közlemények, 1942—1945. (továbbiakban: GALLA, 1942- 1945.) 20-23., 141-142. p. A zsinati határozatot IX. Gergely pápa felvette Ubri Decretalium című törvény- gyűjteményébe, mely a Corpus luris Canoniä, a régi egyházi törvénykönyv része lett. 5 Galla, 1942-1945.143. p. 6 VAN GULIK, GUTl.Hl.Mn.S _ EUBEL, CONRADUS: Hierarchia Catholica Medii et Recentioris Aevi vol. III. Monasterii 1923. (továbbiakban: VAN GULIK-EUBEL, 1923.) 53. p.
