Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Csohány János: Pótor Imre: A bibliás politikus. Kiss Sándor Isten s a haza szolgálatában emigrációba vonulásig
Recenziók 189 Pótor Imre: A bibliás politikus. Kiss Sándor Isten s a haza szolgálatában emigrációba vonulásáig. (Habilitációs értekezés egyháztörténelemből.) Vásárosnamény, Vásárosnamény város önkormányzata, 2003.164 old. A szerző lelkészi oklevele mellé a vallástanárit is megszerezte, miközben évek óta tanít már főiskolán. Külföldi tanulmányútjain nem csupán egyház- történettel, hanem az Újszövetséggel és más teológiai szaktudománnyal is foglalkozott. Itthon is szorgalmasan publikál ugyancsak több tudományágban. Habilitációs dolgozatát Debrecenben nyújtotta be a Hittudományi Egyetemen, akkor 149 szakjellegű publikációt mondhatott magáénak. A habilitáció fokozatát alapos felkészültsége birtokában és e dolgozat alapján kapta meg. Nem csoda, hogy egy személy életpályájának megírásával vágott neki a habilitációnak, hiszen Ph.D. doktori címét is életrajzzal nyerte el 1996-ban (Dr. Tóth Endre az egyházépítő professzor — különös tekintettel dunántúli szolgálataira). Habilitációs témául azért kínálkozott Pótor Imrének Kiss Sándor (1918-1982), mert Pótor Imre vásárosnaményi református lelkipásztor, Kiss Sándor pedig vásárosnaményi születésű közéleti személyiség volt. 1992-ben a Kisgazda Pantheonba bekerült Kiss Sándor kisgazda politikus, a Parasztszövetség igazgatójának emléktáblája, Vásárosnaményban iskolát neveztek el róla, 2000. március 15-én pedig leleplezték szobrát szülővárosa főterén. Nem csoda, hogy Pótor Imre érdeklődését felkeltette ez a színes életút, amely ráadásul a református egyházzal, azon belül hitébredéssel, a Soli Deo Gloria egyesülettel és más református diák- és szórványmissziói, gazdasági mozgalommal, a tudomány terén a falukutatással, a Teleki Pál Tudományos Intézettel, a politikában ez ellenállási mozgalommal, annak egyik fegyveres alakulatával, a Görgey Zászlóaljjal is kapcsolatba került és azokban jelentős szerepet játszott. Ez az az életút, amit a szerző — ha Kiss Sándor kortársa lett volna — minden bizonnyal maga is bejárt volna. Lelki ősét látta Kiss Sándorban és ezen a réven olyan tudományos témára lelt, amit neki lehetetlen volt fel nem dolgoznia. Kiss Sándor Kisgazda Pantheonbeli emléktáblája és vásárosnaményi szobra mellé egy még nagyobb jelentőségű emléket állított, egy szellemi-lelki emlékoszlopot, bibliai kifejezéssel élve Ében Haézert. Ez volt az a nemes szándék, amit a szerző maradéktalanul meg is valósított. Nem is akárhogyan. Nagy hozzáértéssel, találékonysággal, fáradságot nem kímélve kutatta fel a forrásokat. Tóth Endréről írott dolgozatához hasonlóan a még élő forrásokat meginterjúvolta. Tudta, hogy kitől mit kérdezzen, így a létező legtöbbet derítette fel. Kortársak levelezését is feltérképezte. Könyvtár és levéltár tárult fel előtte. Gyűjtése földrajzilag Amerikára is kiterjedt, hiszen 1956-tól haláláig ott élt Kiss Sándor családjával. A családtagoktól, ottani ismerőseitől, barátaitól felbecsülhetetlen adatok birtokába jutott a szerző. Szigorú fegyelmezettséggel témájánál maradt azonban. Nem csábította az emigrációban töltött negyed század történetének megírása, hiszen azzal a
