Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Apostol András: Fazekas István: A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói
Recenziók 169 Minden rész egy rövid, az alapforrásra vonatkozó ismertetéssel kezdődik. Az első részben (1623-1715) egy, a 18. század közepéig vezetett, eskiikönyvet kellett felhasználni, mivel az alapítást követően vezetett mat- rikula elveszett, az eskükönyvbe az alapító okirat értelmében a kötelező esküt letett hallgatók neve került be. Eleinte a hallgatók aláírták, majd a 18. század elejére már csak bemásolták az esküt tevők neveit. A második részben (1716-1761) már szabályos matrikula szolgált forrásként. A kötet e része a tulajdonképpeni forráskiadvány, mivel a hallgatókra tett összes bejegyzés közlésre került. A harmadik rész, az 1761-1784 között időszak feldolgozásához nem volt semmiféle egységes forrásanyag. A korban fennmaradt egyházmegyei nyomtatott schematizmusok adták az alapot, amelyet a szerző kiegészített cg)', a Pázmáneum rektora által készített információs jelentés alapján. Ezek, a rektor által az esztergomi érsekhez továbbított jelentések tartalmazták a diák nevét, születési helyét, előmenetelét, évfolyamát, egyházi rendjét, nyelvtudását és rövid jellemzését. A kéziratos források közül fontos szerepe volt még a Pázmáneum levéltárában fennmaradt számadások végén található diáknévsornak. Ezt követően, a negyedik részben (1623-1784) szerepelnek azok, akik bizonyíthatóan a Pázmáneum növendékei voltak, de valamilyen oknál fogva kimaradtak a fogadalmi könyvből, vagy valamilyen okból nem tették le a fogadalmat. Az alapforrás itt az első részben említett eskü könyv és a jezsuita korszak (1623-1761) História Domusz volt, mely tartalmazta a diákok névsorát is. A kötet ötödik részében találhatók az 1803-1918 (1951) közötti korszak hallgatói. 1820-ig egyszerű névjegyzékeket vezettek, majd 1820 után már teljes matrikula állt rendelkezésre. Ez — ellentétben a névjegyzékkel — megadja a hallgató születési helyét, idejét, egyházmegyéjét, egyházi állapotát,. tanulmányi előmenetelét, esetenként rövid jellemzését. Végül három rész, az adattár fő részétől elkülönítve, függelékekbe került. Az első függelék tartalmazza a Pázmáneum hallgatóinak névsorát 1919-1952 között. A forrás erre a korszakra vonatkozólag is az intézmény matrikulája, amely a kor színvonalának megfelelően már előrenyomtatott és írógéppel kitöltött adadapokat is tartalmaz. A második és harmadik függelékben a kötet írása során felhasznált forrásokból összegyűjtött és a témával szorosan összefüggő adatok találhatóak, a világi convictorok és a cmlentioniarius diákok névsora szerepel. A szemlátomást hosszú évek szorgalmas munkáját tartalmazó művet pontos név- és helységmutató zárja. A bécsi Pázmáneum történetét kiegészítő adattár-forráskiadvány a korábbinál élesebb képet ad a kora újkori és újkori magyar egyházi értelmiségről. Ugyan eg)' szűk metszetet nyújt az egyházi társadalomról, de minthogy sok tekintetben e pazmaniták határozták meg az egyházmegyék mindennapjainak történeti alakulását, ezért az egész magyar egyháztörténet egy különösen fontos és értékes munkával gazdagodott. (Apostol András)
